„A kultúra egyik fő feladata és szerepe társadalmi életünkben, hogy intellektuálisan kielégítő kikapcsolódást nyújtson, amelynek révén feledni lehet, hogy jövő hónapban miből fizetjük ki a rezsit, hogy a faluvégén a huligánok betölték a Mari néni ablakát, vagy azt, hogy milyen jóízűt zsidózott egy képviselő a »Tisztelt« Házban. A kultúra ehhez hozzácsap még követendő példaképeket és viselkedési formákat, ezzel is okítva a népet.
Ám a népnek – válság lévén – nincs miből kulturális szórakozásra költenie, örül, ha ruha kerül a fa alá a gyermeknek, nem hogy múzeumi belépő, vagy színházjegy. Így aztán kénytelen azt fogyasztani amit elétolnak: az ingyenesen fogható kereskedelmi televíziók műsorkínálatát. Így cserélik le a derék honpolgárok a Tartuffe-öt a Barátok köztre, a Don Giovannit pedig az X-Faktorra. Szerepük hasonló: még ha sokan utálják is ezen műsorokat, mégis beszédtémává és figyelemelterelővé válnak.”