„Az ismert és a mű mögött sejthető társszerzők (Tremelleus, Boquinus, Dathenus, Diller, Erastus) a 16. század minden jelentős teológiai iskoláját képviselték. Mögöttük a reformáció nagy alakjai állnak, akik egykor tanítómestereik voltak. A Heidelbergi Káté ezért olyan gazdag tárháza a reformátori tanításnak, amely méltán tette széles körben elfogadottá és máig mértékadó hitvallási irattá.
Egyik méltatója, Philipp Schaff (1819–1893) joggal jellemezte így a Heidelbergi Kátét: »A káté egyesíti Kálvin erejét és mélységét – az ő elutasító modora nélkül, Melanchthon bensőségességét és melegét – határozatlansága nélkül, Zwingli egyszerűségét és tisztaságát – az ő hűvös józansága és a miszitikától való idegenkedése nélkül.«
A hitvallás évében fedezzük fel újra, gazdagítsa meg és pezsdítse fel ismét református hitünket a Heidelbergi Káté ihletett tanítása!”