Kedves Naplónk!
Volt korábban olyan érzésed, hogy nem mehetsz el valahova, nem nézhetsz meg valamit, vagy nem olvashatsz el egy cikket, esetleg könyvet? Nekünk volt.
Amikor megjelent az MTVA nyilatkozata meg a cikkem, a hír végigszaladt Lisszabontól Stockholmig, internet, újságok, tévék, rádiók. Aztán két napig ezeket hessegettem. Akkor itt most ki gyalázta az országot?
„Az MTVA vezérigazgatója, Böröcz István a Heti Válasznak adott interjújában most már egyetértett a szerkesztő döntésével, mert a mondottaim »nem illettek a programajánlóba«. (...) Ha nem történt hiba, szólt az interjú drámai kérdése, akkor mért kértek bocsánatot? Megint jött az az én nagy munkásságom, melyet láthatóan kibaszottul tisztelhetnek arrafelé, és aztán: hogy ezt gesztusnak szánták, tekintsem annak.
Ó, hogy csípje meg a kánya. (...) Hát el tetszik lenni tévedve lenni. Van az az anekdota a szolnoki rendőrfőnökről meg a kurváról, hát ön már rég nem lesz vezérigazgató, amikor én még mindig strichelni fogok a Körúton, úgy értve, hogy még mindig n-ed rangú magyar író leszek, büszkén, hogy tagja lehetek annak a céhnek, amely nélkül ön vezérigazgató sem lehetne. Ez sok, visszavonom, lehetne. Mert mért ne lehetne meg egy közrádió irodalom nélkül? De akkor Wass Albert sincs. (...)
Megemlítem még, hogy amikor megjelent az MTVA nyilatkozata meg utána itt a cikkem, a hír végigszaladt Lisszabontól Stockholmig, internet, újságok, tévék, rádiók. Aztán két napig ezeket hessegettem. Ezt szokták jobbról úgy mondani, hogy szaladgálnak külföldre gyalázni az országot. Kérdezem: akkor itt most ki gyalázta az országot, ki keltette rossz hírét?”
Részletek az Élet és Irodalom január 25-i számában olvasható írásból