„Kedves Csapat!
Életemben nem írtam még olyan nehezen szöveget, mint ezt a levelet most.
Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha a lényeggel kezdem: a mai napon hivatalosan is jeleztem a vezetőség felé, hogy kezdeményezem munkaviszonyom felbontását az MTVA-val.
Ismertek jól mindannyian, hajlamos vagyok a szenvedélyes, néha (khm) túlzott érzelmi reakciókra. Ezt a döntést azonban most egy viszonylag hosszú és keserves, de higgadt gondolkodás előzte meg. És egyáltalán nem gondolom, hogy bármelyikőtök is meglepődik majd.
Hiszen veletek együtt harcoltam végig az elmúlt másfél évet. A saját bőrötökön tapasztaltátok, hogy mennyire megnehezíti, egy idő után pedig ellehetetleníti a minőségi kreatív munkát az intézményi kiszámíthatatlanság, a koncepciótlanság, a szakmaiatlan döntések, a vezetők közötti, számunkra áttekinthetetlen harcok, a kapkodás. Mennyire megingatja az ember szakmai és személyes önbizalmát a sok egymásnak ellentmondó elvárás, a kavarás, a működésképtelen belső kommunikáció, az állandósult bizonytalanság. (...)