Brahi

„Megjegyzendő, az első napokban még akceptálható volt a diákok tüntetése, mert joggal hivatkoztak arra, a kormány a megkérdezésük nélkül akarta lenyomni a torkukon a maga sajátos elképzeléseit. Arról, hogy az új szabályozás jó-e, hasznos-e, alkalmazható-e, nem készültek hatástanulmányok, a gyakorlat lett volna hivatott eldönteni, de a diákoknak nincs idejük kivárni, amíg a gyakorlatban beválik vagy taccsra megy valami, inkább biztos, ami biztos alapon tüntetni kezdtek. Ám azóta a kormány állandóan tárgyalni meg egyeztetni szeretne a diákokkal, de azok vagy elzárkóznak, vagy kivonulnak a tárgyalásról, amely eljárás az ellenzék 2010 utáni taktikájának átvétele, s tisztességesnek aligha minősíthető. (2010 után az ellenzéki pártok nem voltak hajlandók részt venni az alkotmányozásban, majd az alaptörvény megszületése után azon sipákoltak, hogy őket nem kérdezték meg.) Azóta a hallgatók hat pontban összeállították a követeléseiket, amelyekhez a legkülönbözőbb szak- és közszervezetek, hálózatok, konferenciák és egyéb gittegyletek csatlakoztak, kinyilvánítva szolidaritásukat és egyetértésüket, bár azt, hogy felfogták volna a hat pont értelmét, kénytelen vagyok kétségbe vonni. Az első pont követeli a felsőoktatás átfogó reformját. A többi öt követeli a kormány által eddig hozott reformintézkedések visszavonását és a visszarendeződést az állítólag megreformálandó viszonyokhoz.

1998-ban megkérdezték Demszky Gábor főpolgármestert, hogy ifjúkorában miért ment be önként és dalolva a Gyorskocsi utcai kapitányságra, s ő azt válaszolta, hogy brahiból. Így születnek a szállóigék, az örök érvényű kijelentések és a közhelyek. A Miért demonstrálnak, tüntetnek, sztrájkolnak a diákok? kérdésre aligha lehetne pontosabb kifejezést használni.”