„Amióta Dörner György átvette az Újszínház igazgatását, a baloldali sajtó ignorálja az intézményt. Alig esik szó a bemutatóikról, kritikát is csak elvétve látni, pedig lenne miről beszélni.
A Deficitről például, ami október vége óta teltházzal fut a színház Bubik István Stúdiószínpadán, és amire februárig már nem is lehet jegyet váltani. A négyszereplős kamaradarabot Csurka 1967-ben írta és 12 évet várt rá, hogy bemutassák, hogy aztán rögvest megkapja érte a Színikritikusok Díját. A dráma két értelmiségi házaspárról szól, akik egy vidéki kisvárosban élik kiürült, megcsömörlött életüket. Mindenük megvan, ami a szocialista jóléthez elengedhetetlen, de a pofájukat befogták, a forradalmukat leverték.
(...)
Nemzeti érzelmű színházhoz képest pedig meglepő önkritikára vall ahogy X és Z kinyilatkoztatásszerű vallomásaikat a tér szélére helyezett üvegkalitkában, pulpitus előtt, tüntetésekre jellemző kihangosítással olvassák fel – akárha Csurka paródiáját látnánk a Hősök terén. Na meg az is bevállalós húzás, hogy a kanapék fölé lógatott kalitkában egy élő papagáj kotyog bele a darabba, vagy szarik egy hegyeset az önmarcangoló magyar sírás-rívás közepébe.”