„A Rerum Novarumnak a 10. pontban adott értelmezése – a szocializmust és a liberalizmust egyaránt bíráló szövegként – maga II. János Pál szavai szerint sem egyértelmű. Az eredeti szöveg a szocializmus, a magántulajdon tagadását tételesen bírálja, míg kora fennálló rendszerével szemben nem explicit módon, hanem csak az erőteljesebb állami beavatkozás mellett érvelve fogalmaz meg érveket. Az egyik oldalon egy alapvetően elhibázott gondolatrendszert, a másik oldalon pedig egy aktuálisan működő rendszert bírál. Az előbbi nyilvánvalóan azonosítható a szocializmussal, de utóbbit megfeleltetni a liberalizmussal vélhetően túlzás. Ezt a szövegrészt éppen ezért érdemes a későbbiek fényében szemlélni, amikor maga II. János Pál is elismeri, hogy a »kapitalizmus« egyik fajtája, »még ha szerencsésebb lenne is szabad piacgazdaságnak nevezni« (42. pont) teljes mértékben összeegyeztethető az Egyház társadalmi tanításával. Vagyis itt a liberalizmuson nem a szocializmushoz hasonló eszmerendszert, ideákat, eszközöket megfogalmazó tant, hanem az adott korban, a XIX. század végén létező berendezkedés – talán nem legszerencsésebb – elnevezését kell érteni.
Fontosabb eleme a pontnak az állammal szemben megfogalmazott elvárások felsorolása. Két fogalom köré épül ez: az igazságosság és a közjó köré.(...)
Bárhogyan is értelmezzük azonban a kettő viszonyát, nyilvánvaló, hogy a szolidaritás (a barátság) fogalma nem azonos az egyenlőségelvvel: van, aki kevesebbet érdemel. A minimális szintet ugyan mindenkinek – éppen személy volta miatt – meg kell kapnia, de ezen felül már az érdemekhez kell kötni az igazságosságot.
Az állam feladatául a részérdekeken való felülemelkedést, a teljes közösség érdekeinek védelmét nevezi meg. Érdemes ennek kapcsán hangsúlyozni: mindenképpen kiemelt figyelem jár a magukat megvédeni nem tudóknak; az ő (rész)érdekeiket előnyben kell részesíteni. Azonban soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy a gyengébbek, a szegények védelme sem írhatja felül a teljesség szolgálatát.”