A télfa nevű tréfa

Akkor is ment a teli szájjal siránkozás, amikor a katolikus egyház templomokat adott el Európa szerte, amikből nem egy esetben mecset lett?

Csupán annyi, hogy az EU hajtja az abszurdumig a korrektkedést az "európai értékek" jegyében. Az EU Bizottság, ahonnan leginkább dől kifele a hülyeség, Brüsszelben van. A brüsszeli városi tanácsnak nem kell messzire mennie, vagy úgyis mondhatnánk: helyébe jön a baromság.

"...Mi ketten más világban élünk..." - írja. Miután nyilván nem AKARJA felfogni, amit írtam, hanem az ilyenkor legpraktikusabb, legkézenfekvőbb "hívő racionalitást" mutatja, nevezetesen a távolság tartását a "Sátántól", azt javasolhatom, hogy induljunk ki abból, amit Voltaire mondott: "Ha Isten nem létezne, fel kellene találni". És munkahipotézisként magyarázzuk ezt úgy, hogy mondjuk tényleg nincs, csak az emberi lelemény fedezte fel még a gondolat kezdetekor. Mert szüksége volt rá, mert praktikusnak, és kézenfekvőnek tűnt. De immár a kézzelfogható világot, amiben élünk, magyarázzuk meg nélküle! Hisz a "léte" bizonyíthatatlanságának lényege amúgy is az, hogy egyedül hagy minket, nem ad fogódzót. Csak hinnünk kéne, hogy van. Tehát csak úgy, játszásiból, "mi lenne ha" alapon tételezzük fel, hogy nincs, nem is létezett soha. Ebben az esetben rögtön megértené, hogy eme "más világban" nem az eszmékből következnek a tények, hanem a tényekből az eszmék. Az "ideológiai, eszmei alapok" is, vagy ahogy másutt írja: a "közös talapzat" is. Még Isten eszméje is.

1. („alaptrv.” alk.) Röviden: az Alkotmány az, amiben a közösség megegyezik, illetve melyben a közösség intézményesült formája (az állam) garanciákat biztosít az egyes tagjai számára. Az alaptörvény más! Pl. van a nyugdíj biztosításának általános kötelezettsége (melyet már az „alaptörvény” nem tartalmaz...), és van a nyugdíjkorhatár, mely NEM való, még egy olyan „alaptörvénybe” sem, mely a nyugdíjrendszer törvényi alapja lehetne. 2. Nincs szükség „ideológiai alapkövekre”, mert azok egy praktikus – gyakorlati – szabályrendszerbe nem igen valók az ember általános jogai, érdekei védelme (és az ehhez hasonló „kövek”) stb. mellett. Egy HIT deklarálására nincs szükség, mert az HIT kérdése. S ha mégis szerepel egy ilyen iratban – pl. az un. „alaptörvényben” –, az egyszerű propaganda ("evangelizáció"), ráadásul amint konkrétummá válik (születés szabályozás, eutanázia, családvédelem stb.), azonnal a szükségesnél nagyobb tekintélyhez jut az átlagember átlag-ítélőképessége számára... 3. (Az Usa muzulmáno-zsidó stb-so/edik) Ez nyilván hazugság. Nincs kedvem ilyesmiről vitázni. Mindenesetre nagyon primitív gondolat, ha a mások ünnepi igényeinek megnyilvánulásait támadásként értelmezzük a sajátunkéval szemben. 4. Ezek KÖZHELYEK:„kultúrkör, talapzat, gyökerei, hagyományai”. PONTOSAN arról van szó már legalább 100 éve, hogy e fogalmak mögött lévő KONKRÉTUMOK – immár kimondva is (amúgy meg egyébként mindig is…) – azaz az általános emberi érdekek, szabályok, elvek, erkölcs stb. fogják össze az emberi közösségeket. ÉS ha ez Európára is igaz, akkor az európai elvekben, pl. az EU Alkotmányában (nem alaptrv.-ben!) is le kellene fektetni. Ön valamit félreért – persze nem tehet róla, mert ez most nagy divat –, de képzelje, NEM a vallásellenesség volt előbb, hanem a vallás, az egyház mindent átitató, emberek érzéseivel visszaélő, kirekesztő, - háborúkat, kegyetlenségeket, gyilkosságokat, és nagy vagyonokat megtámogató, sőt maga is vagyont és hatalmat felhalmozó, a társadalmi ellentmondásokat kihasználó, kizsákmányoló szervezete. Mely a gyarmatokat kirabló, még a tőkés felhalmozást is megalapozó intézményként a végére (azt hiszem gyakorlatilag az I. V. háború után) a társadalmi fejlődés kerékkötőjévé vált, ezért aztán mára Európában a maga természetes módján, templomi tevékenységgé visszaszorulva ismét normális emberi megnyilvánulássá csendesült. De persze az Eu-Alkotmányba (sőt az „alaptrv”-be) való visszacsempészése árulkodik róla, - meg az Ön tévképzetei -, hogy (főleg) a katolikus hivatalosságok nem nyugszanak... Az persze nem „vallás- és lelkiismereti szabadság”, ha az ember beleveszi az un. „alaptörvénybe” (vagy Eu-Alkotmányba), hogy „Isten áldd meg a magyart” (vagy európait), mert miért pont „Isten”, miért pont a „magyart”(európait)? És miért áldja meg Ő őket? Ez most előírás? Ez egy alapszabály? S mi lesz, ha nem áldja meg? (Most éppen azon van…) Beperlik?