Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
A központosított információosztás, a véleményvezérség, az óriási profitot termelő nyomtatott lapok már nem jönnek vissza. A többiről lehet vitatkozni.
„Egyik kedvenc forrásom, a Nieman Journalism Lab idén is gazdag összeállítást készített a jövőre várható trendekből.
Jake Levine a Brodcast-ification of social media címen arról ír, hogy a közösségi hálózatok egyre kevésbé a kapcsolatokról. a beszélgetésekről, egyre inkább hírek, marketing üzenetek sugárzásáról szólnak. Levine szerint ennek egyik oka, hogy minél többen vesznek részt egy beszélgetésben, annál jobban hígul annak a tartalma, illetve minél könnyebb rátalálni egy beszélgetésre, annál többen vesznek majd részt benne. (Jól ismerjük ezt a problémát a nagy fórumokról, illetve a népszerű blogok hozzászólásaiból.) Az eredmény: sokan kiábrándultak abból, hogy idegen idiótákkal vitatkozzanak. A változás másik oka, hogy a közösségi médiába nagy pénzeket toló vállalatok belátták: a későn belépők számára átláthatatlan a kisebb-nagyobb beszélgetések, követések, hivatkozások kusza rendszere. Ők sokkal jobban elfogadják a közösségi médiát, ha azonnal látják, kit, mit kell követni. (Ehhez szerintem még hozzáadódik sok ember passzív hozzáállása. Úgy érzik, nincs mit mondaniuk, de másokat szívesen követnek, mások anyagait készségesen megosztják.)”