Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Molnár Attila Károly mindenképpen a mentorunknak mondható. Némelyikünknek személyesen, másoknak szellemi értelemben.
Mondhatnánk, hogy nagyon jól tudjuk, milyen világ is a politikáé: nem is kupleráj feltétlenül, hiszen abban korlátozott módon zajlik valamiféle tevékenység, és onnan kilépve az ember attól teljesen elszigetelt szférákba vonulhat el. Inkább a Lila Akác Közhöz hasonlatos világot kell elképzelnünk, hiszen messze nem csak a – korlátozott, határos értelemben felfogott – politikáról van szó.
Molnár Attila Károly mindenképpen a mentorunknak mondható. Némelyikünknek személyesen, másoknak szellemi értelemben (könyvein, esszéin keresztül). Mivel válogatott módon – és különféle irányokból – gyalázzák az utóbbi időben nem először, a plurális liberális demokrácia summum bonum terepén, a szent nyilvánosságban, úgy gondoltuk, érdemes röviden említést tenni arról, milyen ember, tanár, gondolkodó is Molnár Attila Károly. Szemben egyesek mocskolódó állításaival.
Bármi legyen is egyesek politikai meggyőződése, egyvalami aligha tagadható: Molnár Attila soha nem lett volna képes ellopni bárkitől bármit (nem hogy a tudomány területén, amit hivatásnak tekint), viszont bárki fordult hozzá segítségért, annak segített. És szó sincs arról, hogy bármiféle alapon „szelektált” volna. Lehet azon is vitatkozni, mennyire jó oktató, bár fölösleges, mert órái magasan a legjobbak voltak mind hangulat, mind színvonal, felkészültség tekintetében (a „szelekció” fordítva sem igaz: politikai meggyőződéstől függetlenül kedvelték rengetegen Molnár óráit). Szemben azokkal, akik most a vudubabáját tűkkel szurkálnák (nem mintha nem ezt tennék amúgy is), Molnárnak jelleme, gerince is van, ami komoly hiánycikk manapság – amint azt a mostani eset is bizonyítja.
Ám túl bizonyos elitek politikai vagy személyes indíttatású támadásain szót kell ejtenünk a politikai elitekről is, nevezzük így őket, akiknek ismét sikerült egy súlyos szegénységi bizonyítványt kiállítaniuk magukról. Úgy tűnik, a Lila Akác Közben nem található már igazából őszinte, egyenes hátú, vagy legalább minimálisan önreflektív ember; csak sunnyogó, gőgös, pökhendi. A Renfieldek védelme nyilvánvalóan fontosabb minden másnál, a becsületnél, tisztességnél elsősorban.
Ha mindezt ellensúlyozta volna némi egyszerű politikai bölcsesség vagy szerénység, talán nem is volna probléma. Ez így azonban jellemi Liliput. Most már csak a kis mérgezett nyilaikkal lövöldözhetnek – erről is, arról is.
Egy bizonyos: az aljas, rágalmazó, karaktergyilkos-és hiteltelenítő hadjáratot folytatókkal szemben Molnár Attila Károly mellett állunk, akinek mind szakmai, mind emberi minősége kifogástalan. Az őt kikezdőkről ez bajosan mondható el.