Num€rus Clausus

„Arra azért senki nem számított, hogy a Kormány az előzetes számok megszellőztetése után hirtelen a magyar társadalmat kasztrendszerré kezdi el átformálni a tandíj trükkös bevezetésével. Mert magyarázhatja ezt a bizonyítványt Tanárnő vagy Adjunktus, bújtathatják részösztöndíj, Diákhitel 2, vagy keretszámcsökkentés fedőnevek mögé a tandíjat, attól az még tandíj marad. A gondos apuka színötös kislányának már nem fogja azt mondani, hogy legyen a család büszkesége, menjen a jogra, az aggódó anyuka sem fogja szabadidejében is anatómiát bújó fiának az orvosit ajánlani, mert a család autója kevesebbet ér, mint egy félévnyi önköltség…

2008-ban az ellenzéki médiából harsogott, hogy Magyarország jövője sokkal inkább függ a tudástól, mint a pénztől és a kiművelt emberfő nem lehet pénzkérdés. Ugyanez a média napokon belül meg fogja magyarázni, hogy a nemzeti gyarmatosítás-ellenes front a teljesítményt, a kiválóságot, a szellemi elit tehetségét, tehát az igazi nemzeti értékeket preferálja. Természetesen nem támogatja a piacképtelen diplomát, az életképtelen képzéseket, és aki itthon tanult, az itthon legyen adósrabszolga.

A tandíj és a röghöz kötés alkotmányt kicselező bevezetése mellett azonban a Kormány megfeledkezett arról, hogy az erkölcstant ugyan bevezették a közoktatásban, de a pénzügyi ismeretek lemaradtak az alaptantervből. Így a csillogó tehetségű, ám szegény családba született diákoknak eszük ágában sem lesz a diákhitellel kísérletezni – miért is tennék, az országnak IMF nem kell, a választópolgárnak Diákhitel 2 – és vagy azonnal külföldre veszik az irányt, vagy kevésbé értelmiségihez illő pályát keresnek maguknak. Nos, ez is egy megoldás, a kevesebb gondolkodó ember, kevesebb problémát jelent, a felső tízezer pedig zavartalanul termelheti újra saját magát az egzisztenciális numerus clausus közepette.

De ezek után ki fogja azt gondolni, hogy Magyarország olyan ország, ahová érdemes hazajönni, vagy ahol érdemes itthon maradni?”