Verdun és a magyar egészségügy

„Az I. világháború nyugati frontján a korábban felfoghatatlan veszteségek, sebesültszámok, és az ehhez mérten szűkös kapacitású egészségügyi ellátórendszer egy sajátos, és meglehetősen embertelen, bár kétségkívül praktikus intézmény bevezetését eredményezte a francia hadsereg egészségügyi szolgálatában. Ez a triage-nak, vagy triázsnak nevezett rendszer röviden összefoglalva a következőképpen működött. A szanitécek három csoportra osztották a sebesülteket a fronton: akik vélhetőleg orvosi beavatkozás nélkül is valahogy túlélnek, akik vélhetően orvosi beavatkozás ellenére is meghalnak, és akik túlélését az orvosi beavatkozás biztosíthatja. Az elégtelen ellátórendszert a harmadik csoportra koncentrálták, az első két csoportra nem pazarolva erőforrásokat. (...)

Amikor az Emberi Erőforrások Minisztériuma azt tervezi, hogy megvonja a drágább gyógyszeres kezelést a reménytelennek ítélt állapotú rákbetegektől, akkor a máshol szükségállapot, katasztrófahelyzet esetén alkalmazott triázs-mechanizmust vezeti be a magyar egészségügy normál ügymenetébe. Az embertelen, és minthogy eközben az így megspórolt pénz sokszorosát költik aligha létfontosságú feladatokra, végtelenül cinikus javaslat nyilvánvalóan elfogadhatatlan. Az intézkedés háttérüzenetével ugyanakkor kénytelenek vagyunk egyetérteni: a magyar egészségügyben katasztrófahelyzet, szükségállapot van. Más kérdés, hogy ennek előállításában a jelenlegi kormányzat is aktívan közreműködött. És hogy ennek a megoldása nem a páciensek triázsolása.”