Útelágazódásnál

„Fellegiék két tárgyalás után kiszálltak a történetből, a Wallisszal viszont célba értünk, amint azt már mindenki tudja. Első tárgyalásunkra a rózsadombi pláza bécsi kávézójában került sor én Kőrösivel, a túloldalon pedig Bajnai Gordon és Kóka János jelent meg - nekik ekkor a politikához még semmi közük, egyszerű üzletemberek. Kókával szemben komoly előítéleteim voltak; ez nem a személyének szólt, hanem általában minden vállalkozónak, aki az állammal való üzletelésből gazdagszik meg. A Sulinet, amely a csúcsra repítette őt, egy nagyon fontos és roppantul hasznos ügy volt, a jelentőségét túlbecsülni lehetetlen - a szerződés viszont, amit kötöttek rá, kiemelkedően előnytelen volt az állam szempontjából, ezt mindenki tudta. (Igaz, ez nem Kóka hibája, ő csak kihasználta, hogy az állam rossz tulajdonos volt.)

Kóka a vártnál sokkal kellemesebb tárgyalópartnernek bizonyult, tulajdonképp azt lehet mondani, hogy az Index őszinte rajongójaként abszolút fontos prioritásnak tartotta, hogy a lapot megmentsük, és az asztaltól felállva már úgy éreztem: ő lesz az, aki a Wallisnál át fogja tolni az ügyünket, egészen a megoldásig.

Néhány további részlettárgyalás után hamarosan vendégségbe hívott bennünket a Wallis vezetése a cég akkori központjába, az angyalföldi Klapka utcába. Döntésüket ünnepélyes formában, egy hatalmas tárgyalóasztalt körülvéve, Bajnai beszédébe ágyazva közölték velünk: a cég 170 millió forintot fektet az Index.hu Részvénytársaságba, amelyet szolgáltatások formájában fogyaszthatunk le a Wallis különböző vállalkozásainál. A legkézenfekvőbb szolgáltatások, melyeket igénybe vehettünk, a következők voltak: webfejlesztés a Webigenből, irodabérlet a cég szabad, üres irodakapacitásai terhére, valamint pénzügyi szolgáltatások, könyvelés és hasonlók.

Nem teljesen azt kaptuk tehát, amit el szerettünk volna érni, de nem volt más választásunk: rövid számolgatás után kiderült, hogy a reklámpiac trendjének további kedvező fejlődése esetén van egy vékony esély arra, hogy középtávon meg tudjunk kapaszkodni ezen az úton. Igent mondtunk tehát az ajánlatra.

A hírt közösen hoztuk nyilvánosságra, és azonnal megindultak a politikai találgatások. Új partnerünket elsősorban és hagyományosan a baloldalhoz kötötték, kapcsolati hálója alapján - az valahogy kevésbé ment át a köztudatba, hogy az első Orbán-kormány alatt komoly kapcsolatokat építettek ki a térfél jobboldala irányába is. Az Inforádiós közösködést már említettem, de ide tartozik még a kormányportál, az ekormanyzat.hu (ebből lett később a magyarország.hu) sokszázmilliós kifejlesztése, amit a Wallis és Kóka Webigenje végezhetett el. A kép tehát legalábbis vegyes volt. Mellettük szólt még, hogy korábban már volt médiavállalatuk, a Danubius rádió, ami szintén nem arról volt híres, hogy politikai játékszer lett volna a tulajdonos kezében.”