A döntés mögötti különféle okok közös nevezőjét minden esetben a Nyugat jelenti, hiszen mérceként, viszonyítási alapként tekintünk rá. Egyes becslések szerint négy-ötezer orvos vándorolt külföldre az utóbbi időben, többségük fiatal szakorvos. Nem meglepő, hiszen van rájuk kereslet, csábítják őket, a nyugati »agyelszívás« pedig súlyos gondot jelent az ország számára.
A kivándorlók döntéséhez hozzátartozik az is, hogy az önmegvalósítás fogalma mára leszűkült a minél kényelmesebb életvitel kialakítására és a minél sikeresebb karrier felépítésére, ami így még inkább felerősíti a külföld hívószavát. Az intenzív kivándorlási hajlandóság közepette pedig az olyan kormányzati stratégiai intézkedés, mint az állami ösztöndíjszerződés (amelynek tartalmát szokás »röghöz kötésnek« csúfolni), nem örvend túl nagy népszerűségnek. Talán azért sem, mert - jellemző módon - az eddig megszokott nagymértékű szabadság mellé kötelezettségeket fogalmaztak meg. Teljes röghöz kötésről egyébként sem beszélhetünk, inkább a tanuló időszakot követő szükséges, ideiglenes fékről, amely lassítja az ország aktív dolgozói kiüresedését.”