Az év híre: a svédek Magyarország miatt féltik az Európai Unió biztonságát
Eközben Stockholmban azt sem tudják, hogyan küldjék haza az illegális migránsokat.
Egyre több fiatal tervezi, hogy karrierjét, majd később egész életét külföldön folytatja.
„Egyre több fiatal tervezi, hogy karrierjét, majd később egész életét külföldön folytatja. A kint letelepedők számának növekedése rámutat arra, hogy valódi társadalmi problémát jelent a kivándorlás. Az utóbbi időben nőtt az általános érdeklődés a külhoni munka iránt. A felnőttek közel egyötöde tervezi, hogy külföldre megy, ami a valaha mért legmagasabb arányt jelenti, és 2005 óta növekszik a valóban kivándorlók száma is. A gyorsuló folyamatot jól mutatja, hogy 2010 és 2011 között a növekedés mértéke elérte a 10 ezer főt – csak Németország irányába.
Sokrétű az okok rendszere, amely az »itthon maradni vagy külföldre menni« dilemma mögött húzódik, hiszen mindenki mást jelöl meg a motiváció fő forrásának. Talán nem is általános, hanem egyéni értékítéletek azok, amik arra késztetik az új generációt, hogy a külföld felé vegye útját. Egyesek anyagi és jóléti megfontolásokra, mások a kellemesebb társadalmi légkörre hivatkoznak.
A döntés mögötti különféle okok közös nevezőjét minden esetben a Nyugat jelenti, hiszen mérceként, viszonyítási alapként tekintünk rá. Egyes becslések szerint négy-ötezer orvos vándorolt külföldre az utóbbi időben, többségük fiatal szakorvos. Nem meglepő, hiszen van rájuk kereslet, csábítják őket, a nyugati »agyelszívás« pedig súlyos gondot jelent az ország számára.
A kivándorlók döntéséhez hozzátartozik az is, hogy az önmegvalósítás fogalma mára leszűkült a minél kényelmesebb életvitel kialakítására és a minél sikeresebb karrier felépítésére, ami így még inkább felerősíti a külföld hívószavát. Az intenzív kivándorlási hajlandóság közepette pedig az olyan kormányzati stratégiai intézkedés, mint az állami ösztöndíjszerződés (amelynek tartalmát szokás »röghöz kötésnek« csúfolni), nem örvend túl nagy népszerűségnek. Talán azért sem, mert - jellemző módon - az eddig megszokott nagymértékű szabadság mellé kötelezettségeket fogalmaztak meg. Teljes röghöz kötésről egyébként sem beszélhetünk, inkább a tanuló időszakot követő szükséges, ideiglenes fékről, amely lassítja az ország aktív dolgozói kiüresedését.”