Hogyan készült? A Forradalom

„Végezetül: sok mindenről írhatnék még, a hat pontunk aktualitásával, céljaink érvényességével, vagy azzal kapcsolatban, hogy sokan léhűtő senkiházinak tartanak minket, akik csak követelőzni tudnak. Folyamatosan olyan tévhitekkel szembesülök, melyeket néha könnyebb, néha egész hosszas folyamat eloszlatni. Talán nehéz lehet elfogadni, hogy tiszták a szándékaink, hiszen ez (főleg az idősebb korosztály számára) jórészt elképzelhetetlen az eddigi politikai példák alapján. Aki kételkedne benne, azok számára örömmel jelentjük ki, hogy létezik olyan hallgatói mozgalom, melyeket nem pénzelnek pártok, befolyásos magánszemélyek. Kaptunk egy felajánlást 3 db ingyen molinó kinyomtatására a Mammutban egy fotóstól, amit nagyon köszönünk. Kaptunk meleg teát az egyik tüntetésünkön a közeli étterem munkatársaitól, amit nagyon köszönünk. Egy kedves jóakarónk név nélkül adományozott nekünk pár hangosbeszélőt, egy másik kedves hölgy pedig a sajátjait adta kölcsön a tüntetésekre. Kaptunk rengeteg biztató szót, és gratulációt, amit mindennél jobban köszönünk. A legtöbbet mégis ettől az egész mozgalomtól kaptuk: barátokat, élményeket, hogy gyakorlatban is megtapasztalhattuk a azt a fajta szolidaritást, mely túlmutat az oktatásügyön, és hogy végre megerősítést nyertünk. Van értelme az összefogásnak! Beszélgetnünk kell egymással, és fel kell ismernünk, mi a közös bennünk. Így születhetett egy hónap alatt egy egyszerű ötletből valami igazán fontos dolog.

Azzal is megpróbálnak vádolni minket, hogy valójában mi is politizálunk. Köszönjük a bókot! Célunk ugyanis az, hogy a hallgatók, az oktatók, a középiskolások, a szülők, és a humán szférában dolgozók megkerülhetetlen politikai tényezővé váljanak a mai Magyarországon. Hiszünk abban, hogy egy hosszútávú folyamat részesei vagyunk, mely olyan politikai kultúrát eredményezhet, amiben semmilyen döntést nem hozhatnak meg az érintettek beleszólása nélkül. Nem kell oktatásszakértőnek, sem politikusnak lenni ahhoz, hogy tisztán lássuk: nem fogadható el olyan koncepció, melyben egy hét alatt háromszor változnak a keretszámok, az ad hoc intézkedések mellé nem rendelnek forrásokat azok végrehajtásához, nincsenek sajtónyilvános tárgyalások, és a felvételizők továbbra sem tudják, mi vár rájuk hónapokon belül. 

Ennek fényében üzenem a kormánynak, hogy amíg a Rektori Konferencia Elnöksége, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete, a Pedagógusok Szakszervezete, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, az Oktatói Hálózat, a HÖOK és a Hallgatói Hálózat tagjaiból megalakult Országos Felsőoktatási Egyeztető Fórum, és a tiltakozó diákság által támogatott 6 pont nem teljesül, addig folytatni fogjuk a tiltakozó akciókat. Aki pedig úgy érzi, egyedül van ebben a soha véget nem érő küzdelemben, annak azt üzenem: én is csak egy kis hal vagyok a sok kis halból. És mi mindannyian...”