Rendszerváltás vaktában

„Lehetne sorolni azok nevét, akik valóban és őszintén élharcosai voltak a rendszerváltásnak, a legöregebb MDF-es Fekete Gyulától a legfiatalabb, fideszes Orbán Viktorig, de Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Mesterházy Attila neve e névsorban aligha szerepelhetne. Ők vagyonosodásuk és új politikai egzisztenciájuk megalapozásával voltak elfoglalva: a gyors és hatékony alkalmazkodással a hamarosan és viharosan bekövetkező liberális kapitalizmushoz. Voltak persze a szocialisták reformköreiben is jó szándékú naivak, akiknek az orrára dörzsöltebb öregjeik éppúgy nem kötötték a valóságos szándékaikat, mint ahogy később a választóknak és a saját választóiknak sem. Így történhetett, hogy húsz év kellett, mire a magyar emberek döntő többségben ráébredtek arra, hogy a legutóbbi választásokon vagy kihasználják a lehetőséget és félretaszítják őket a hatalomtól, vagy ugyanazok folytatják az ország kifosztását, ezermilliárdok eltüntetését, a nemzet lehetőségeinek, erőinek eltékozlását és felmorzsolását. A kétharmados győzelem ezt a ráébredést mutatta. Igaz, meglehetős késéssel.

Bekövetkezett az, aminek húsz évvel korábban kellett volna bekövetkezni. Most azonban a szociálliberálisoknak még fájóbb, mintha akkor, 1989–90 táján történt volna, hiszen oly hosszan élvezték már-már kikezdhetetlennek tűnő hatalmukat az ország felett, hogy nemcsak anyagilag, de lelkileg is berendezkedtek a helytartóknak ácsolt színpadon. Ám most kívülről átkozódhatnak csupán, fasisztázhatnak, antiszemitázhatnak, mint annak idején a lakiteleki időkben minket is, de a kormány egyelőre teszi a dolgát – és nem éppen az ő szájuk íze szerint. Egyik-másik valóban szélsőségesen otromba és ostoba jobbikos képviselői felszólalás után rendezhetnek kisebb-nagyobb cirkuszt, kitűzhetik néhányan a sárga csillagot, szervezhetnek tüntetést, sajtókampányt nyugati társaik segítségével, de mi-után évtizedekig mocskolták, gyalázták a magyarság értékeit, legfeljebb annyit érhetnek el, hogy egyre több utálatot gerjesztenek önmaguk ellen azokban is, akiknek egyébként nem kenyerük az utálkozás.”