„Két dolgot állapíthatunk meg: először, a kormányzatnak az ügyben mutatott arroganciája vérlázító, másodszor ha Balog Zoltán Miniszter Úr most az igazat mondta, annál jobb, akkor még van esély a kormányzati döntés befolyásolására, tehát a tüntetések tétje talán komolyabb, mint eddig hittük.
Az arrogancia szép példája volt Orbán Viktor levele, melyben megírta (de szerelmes könnyével tele csak nem sírta!) Nagy Dávidnak, hogy »a parlamenti vita alatt álló felsőoktatási törvényről szóló megbeszélésünkön részletekbe menően mutattam be önöknek a felsőoktatás több lépcsőben történő átalakításának tervét. A rektori konferencia is megtisztelt azzal bennünket, hogy a felsőoktatás átalakításáról érdemi egyeztetésekbe bocsátkozott. Úgy érzem, döntéseinkkel semmilyen meglepetést sem okoztunk.« Ezek szerint nem csupán Nagy Dávid szenved emlékezetkiesésben, hanem a Magyar Rektori Konferencia is, amelynek tagjai értetlenül állnak az elfogadhatatlan tervek előtt.
Giró-Szász András (kinek írásait a régi szép időkben nagyon szívesen olvastam az akkor még színvonalas Heti Válaszban) előbb kevés sikerrel megpróbálta újraértelmezni a kevesebb néha több szállióige jelentését, azt igyekezett bizonyítani, hogy ha 10 480 hallgató tanulhat csak állami finanszírozással, az azt jelenti, hogy sokkal többen tanulhatnak mint eddig. Később rárontott a rektorokra, dékánokra, hallgatói szervezetekre, állítva, hogy mindazok, akik tiltakoznak, csupán a hatalmukat féltik. Újabb szép magyar szólás: mindenki magából indul ki!”