Pásztorok, pásztorok

„A kereszténydemokraták szeretik (szeretnék) pásztorolni a népet. Legfőképpen azon egyedeit, akiknek nem fűlik a foguk a műájtatossághoz, a képmutató pártoskodáshoz, az arrogáns intoleranciához. Ne adj' Isten ateisták vagy »csak« nem keresztények.

Most éppen - és nem először - a hálószobánkban matatnának, a legszemélyesebb döntéseinket igyekeznek ellehetetleníteni, gáncsolni. Természetesen a keresztyéni szeretet jegyében - vagy inkább álorcájában.

Embertelenkedésük esedékesen az élettársi kapcsolat törvényen kívül helyezése iránti munkálkodásban csúcsosodik ki. Olyannyira, hogy hangadóik szívesen száműznék a »bagóhiten« élőket, és gyermekeiket a »becsületes« házasok hazájából. Igaz ugyan, hogy már a kiindulás is rosszindulatúan hibás. Tudniillik a szentségtörő kapcsolatban élők száma igencsak magas mifelénk - és közöttük! - is.

Most tehát az a cél, hogy azok a »felelőtlen« emberpárok, akik »megfutamodnak« a vonatkozó papír beszerzése elől - hogy a papi áldásról ne is beszéljünk - egyenértékűek legyenek egy zsák krumplival vagy egy tetőbádogozással. Tudniillik a polgári törvénykönyvben szorítanának nekik pár paragrafust, mondjuk telki szolgalom, és a fogyasztóvédelmi bírság közé.”