Együttműködés gumikesztyűben

„Azzal keresett meg egy régi kedves barátom, hogy alapító atyai minőségemben írjak alá egy nyílt levelet az LMP-nek, hogy az ne álljon szóba az Együtt 2014-el. Nem véletlenül kerestek meg, messziről látszik rajtam, hogy kiver a víz Bajnaitól és csapata nagy részétől, és úgy »várok« az általa vezetett formáció támogatására, mint egy foghúzásra. Azonban az összefogás melletti érvek is erősek, nem tudom, ki hogy van vele, nálam majd leszakadt a mérleg, olyan súlyosan van megpakolva mindkét serpenyő.

Végül arra jutottam, hogy igenis csinálni kell. Sisakban, gumikesztyűvel, hányózacskóval, de csinálni kell. Az új választási törvény szerint ennek az alternatívája az, hogy Orbán marad, az LMP meg megy a kukába, aki mást mond az vagy hülye, vagy hazudik – talán egy százalék esély van valami érvényes más megoldásra. 

(...)

Világos, hogy ez messze nem egyszerű. Sőt, hogy a mostani helyzet az LMP-nek rettentő ciki, tekintve hogy kétéves parlamenti munka után, de mégis friss, tiszta erőként, a legkevésbé elutasított pártként bőven diktáló pozícióban kellene lennie.

Na ez az, ami miatt igazán mérges vagyok a »Bajnai vagy Orbán, nincs más választás« helyzetre. Ez az, ami miatt helye van pár kiadós seggberúgásnak. Ugyanis az LMP-ben és környékén  jó pár olyan ember volt és van, aki »úgy emberileg mint szakmailag« alkalmas lenne a demokratikus ellenzék nagy részének támogatására. Ha a tehetséges emberekben a párt egy része nem veszélyt és konkurenst látna, hanem ápolandó és gondozandó kincset, akkor Orbán lehetséges, kormányképes kihívójaként ma akár több ilyen zöld vagy zöldes, politikus vagy civil politikus lenne ismert az LMP körül. Akár csajok is, igen. Csak éppen gyakran azt nyírták, aki egy fejjel nagyobb - ahogy Madách írta az athéni színben.”