„Amikor a témához az előző napokban jegyzeteket készítettem, akkor két példának néztem utána. Az egyik a ruandai Radio Télévision Libre des Mille Collines dicstelen szerepe volt az 1994-es, felfoghatatlanul hatékony népirtásban. A másik pedig a gyűlöletbeszéd szingapúri szabályozása.
Miért is?
Alapvetően idegenkedek a gondolatbűn intézményétől. (George Orwell vagy Albert Camus mit szólt volna egy ilyen vitához?) Ám az 1994-ben történt ruandai népirtás jutott eszembe, ahol néhány hét leforgása alatt nyolcszázezer embert gyilkoltak meg. És egy gyűlöletbeszédet sugárzó ruandai rádió.
Ez a ruandai rádió kétségtelenül egyik katalizátora volt az eseményeknek. Az ott elhangzó információk (pl. a lemészárlandó szomszédok azonosítása, lakcímek, rendszámtáblák közzététele) bizonyára növelte a népirtás hatékonyságát, és elősegítette, hogy kialakuljon az a tömegpszichózis, amelyben a morális gátak leomlottak a gyilkosokban: több helyen olvasni arról, egyik kezükben ott volt a machete, a másikban a zsebrádió.
Ám feltettem magamban a kérdést: megakadályozta volna ezt a genocídiumot a gyűlöletbeszéd szabályozása? Megfogalmazhatom még abszurdabb módon. Vajon egy ilyen rádióadó működése előidézett volna hasonló tragédiát, mondjuk Svájcban?”