Liszt Ferenc sátortábor

„A nagyobb légitársaságok keményen megemelték budapesti járataik árát, mivel kiesett a konkurencia, a fapadosok pedig megszállták a messze nem fapadosnak épült repteret. A reptér tulajdonosa pedig fut a pénze után, mert a Malév megszűntével kevés a nívós szolgáltatásaira igényt tartó társaság, a fapados találékonyság pedig nem ismer határokat.

Mint a hideg sátorváró, ahol se mosdó, se szék – annyi a hely benne, hogy kétgépnyi utas sorban állva elférjen. Az Origo írása szerint a beszállók útja gyakran keresztezi az érkezőkét. Ilyenkor őket néhány percig feltartóztatják, ne legyen már katyvasz. De van. Miközben ott meredeznek a semmibe vezető, kényelmes beszállást lehetővé tevő utashidak, az emberek busszal vagy gyalog vágnak neki az út első vagy éppen utolsó szakaszának. Megszerzik az országról első vagy éppen utolsó benyomásaikat.

Persze nincs az a turista, aki ne szeretne olcsón utazni, de amikor hirtelen kőkorszaki körülmények közé csöppen egy csupa üveg, egyébként üresen kongó légikikötő közvetlen közelében, megzavarodik. Ezen felülemelkedve viszont páratlan élményhez juthat, hiszen az »alacsony költségű beszállítási létesítményeknek« hála, egyszerre érezheti magát Kisinyovban és Frankfurtban. Nincs az a gyöngyöző bor, bográcsban pirosló gulyás, budapesti panoráma, hortobágyi gulya, amely feledtetni tudna egy ilyen érkezést vagy búcsút.”