Gyakran hallani, hogy jobban meg kellene adóztatni a gazdagokat, a bankokat, a spekulánsokat, a vállalkozókat vagy épp a politikusokat.
„Eszerint a sokat csodált svédek horribilis mértékben, 59 százalékban osztják újra a nemzeti jövedelmet, míg a franciák 54, Belgium 49,7, Németország 49,4, az olaszok és a hollandok 48,5, a felénk szabadpiacinak titulált Egyesült Királyság 42,8, Japán 38,3, az sokak szerint szívtelen kapitalista Egyesült Államok is 35,9, s végül Írország 35,2 százalékban osztja újra nemzeti jövedelmét (GDP).
Összehasonlításképpen: a huszadik század elején a népszerű katolikus történész, Paul Johnson közlése szerint (A modern kor) Angliában még 10-15 százalék körül volt ez a mérték. 1910-ben pedig a Rubicon történelmi magazin 2012/6-os száma szerint (69. o.) Magyarországon a nemzeti összjövedelemnek a 20 százalékát központosította az állam, azaz az állami elvonás a felét sem érte el a jelenleginek. Akkoriban például a személyi jövedelemadó alsó kulcsa egy, felső kulcsa pedig 10 százalék volt.
Ebben a posztban nem szeretnék belemenni a (Rubicon hivatkozott számában egyébként bemutatott) középkori adóztatásba (akkoriban amúgy a mostani évekhez hasonlóan gyakran vetettek ki rendkívüli adókat), de talán így már láthatjuk, hogy az állami, egyházi és földesúri adókat összeadva sem valószínű, hogy az átlag középkori adóprés arányaiban elérte volna a mai terhelés nagyságrendjét. Sőt: a középkori adószint általában valószínűleg akkora volt, hogy a sokat szidott „neoliberálisok” (akárkik is legyenek azok) és „vadkapitalisták” mind a tíz ujjukat megnyalnák. Így rögtön más megvilágításba kerül a jobbágyok állítólagos elnyomása, kizsákmányolása (persze ilyen előfordult, időnként adókkal is, de az általános adószint akkor is jóval a mai alatt volt).”
Kuzmányi azt részletezi, hogy mennyi idő, energia, jóakarat és pénz ment rá a Notre-Dame új liturgikus berendezéseire. Ez szép. De ettől még a végeredmény kiábrándító.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki nem azonos Laár András Jézus nevű jógijával. Vizvári Soma írása.
Sok fiatal férfinek lett elege abból, hogy egyre több protestáns templom előtt lógnak a pride-zászlók és a Black Lives Matter transzparensek, ezért úgy érezték, lépniük kell.
A szolgálatok közlése szerint a nehéz időszakokban még többen csatlakoznak soraikba. Erre volt példa a vörösiszap-katasztrófa, az ukrajnai háború kitörését követő menekülthullám vagy idén ősszel a dunai árvíz.
Haladó eszmék a digitális létben látják a szép új világot, míg az igazi konzervatívok akár a középkori muzsikát és hangulatot is képesek megidézni. A Faun azonban még ennél is továbbmegy.
Az európai akkumulátorgyártás fellegvárának szánt Northvolt összeomlása kijózanító pofon volt a merész tervek szószólóinak. A történet visszatért önmagába, a világ legnagyobb gyártója, a CATL pedig máris bejelentette, hogy új beruházásba kezd – ezúttal Spanyolországban.
Rekordot döntött az amerikai elnök.
