Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Lehülyézni valakit könnyű. Az ilyen típusú sértés pólust képez. A minősítő kimondatlanul legalább is a nem hülyeség, inkább az okosság, a bölcsesség, a tájékozottság pólusát képviseli.
„»A sok tájékozatlanságból eredő, vagy születési hibának felfogható butaság hallatán sokszor gondoltam arra, bár csak ne értenék magyarul!« – kiált fel levélírónk. Míg igazat adok neki a tájékozatlanság vádja dolgában, a »születési hibának felfogható butaság«- minősítés mögötti attitűdöt kimondottan ellenszenvesnek ítélem.
»Mindenkinek biztos közgazdasági ismeretei vannak arról – folytatja – milyen rosszul csinálja a kormány a dolgát, de az senkinek nem jut eszébe, hogy miért és kinek a kormányzása alatt nőtt az államadósság, aminek a terheit nyögi az egész ország, és a kormány rá van kényszerítve olyan lépésekre is, amik bizony fájdalmasak, de az adósságcsapdából való kilábalást szolgálják!«
E megállapítást akár Le Bon, a XIX. század tömeglélektannal foglalkozó kutatója is megtehette volna, aki szerint – többek között – »egy tömeg alapvetően impulzív, mozgékony, ingerlékeny, befolyásolható, hiszékeny, intoleráns és diktatórikus…« A véleményépítés a tömegben lelki fertőzésen keresztül történik. »A tömeg kis mértékben intelligens… képekben, s nem logikusan gondolkodik, könnyen izgatható, befolyásolható és ingatag. Érzelmei egyszerűek, nem győzhető meg logikus érveléssel, csak érzelmivel.«
Véleményem szerint tömege válogatja. Érdekes, mindezeket a magatartásjellemzőkkel én a Békemenetben – többszázren voltunk – egyáltalán nem találkoztam.”