Kösz, nem kérünk a bankunkból

„»A magyar kormánynak is vannak feltételei« – közölte a miniszter, aki aztán pár napra rá nyíltan elismerte: az IMF sem a nyugdíjak, sem a munkavállalók béreinek csökkentését nem akarta. Ellenben a kisebb, racionálisabban gazdálkodó állam, a szociális juttatások célzottabbá tétele, a bankadó eltörlése például valóban szerepel az ajánlások között. Egy dolgot mindenesetre elért a kormány: villámgyorsan elterjedt a hír, hogy az IMF lényegében szakít Magyarországgal. Á, nem is szakít, mondták a hozzáértők, az IMF nem sértődékeny, az nem úgy van, pár hirdetés miatt még senki nem pöccen be, ahhoz több kell.

Hát, nem, nem úgy tűnik. Több se kellett: a valutaalap közölte, »a tárgyalások folytatásáról nincs konkrétum, előbb a kormánynak kellene jeleznie, hogy partnernek tekinti az IMF-et. (...) A programtárgyalásokon való érdemi előrelépéshez arra lenne szükség, hogy a (magyar) kormány világosan jelezze: az IMF-et és az Európai Bizottságot értékes partnernek tekinti a reformkiigazítási folyamat tervezésében, és hogy világosan elkötelezze magát az olyan intézkedések mellett, amelyek biztosítják a pénzügyi kiigazítást és előmozdítanák a növekedést.« Hát így. Egy bekezdés, mint száz. Nincs mit csodálkozni: Valutaalap legyen a talpán, amely kész minden kondíció nélkül megállapodni mondjuk Enver Hodzsa Albániájával.”