Kik nyúlják le a Nemzeti Dohányt?

„Senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy megváltozott munkaképességű, illetve huzamosabb ideje munkanélküli ember húsz éves koncesszióban gondolkodik, mondván, idő az van, és be is tudja fizetni az évi 100-240 ezres koncessziós díjat plusz a pályázati díjat. Mint azt a cikkben az egyik piaci szereplő elmondta, az sem éppen életszerű, hogy »bérel magának egy üzlethelyiséget, és megtölti 6 millió forintot érő árukészlettel.«

Hát akkor, drága CBA (na jó: vagy drága Coop, drága Reál), ki tudja majd mindezt megtenni? Perkálni, bérelni, árut feltölteni? Hát önök, például. Akiket a kormány azzal is megsegít, hogy a trafikos múlt, az akár évtizedes tapasztalat kurvára nem számít a jövőben. Kerüljön a bevétel a gyarmatosító multik helyett végre a magyar családokhoz? Hát még jó! Végül is mi mások önök, a kormány kegyeit kereső drága magyar élelmiszer-kereskedelmi láncok, mint egy nagy magyar család?

A megváltozott kritériumok legérdekesebbje mégiscsak az, hogy a trafik - bár mindenkinek kötelező lesz Nemzeti Dohánybolt néven, piros korhatár-karikával futtatnia boltját - kínálata a kezdeti dogmához képest jelentősen változott, hogy ne mondjuk, felpuhult. Kiderült, hogy csak dohányból nemigen lehet fenntartani a boltot, úgyhogy kerülhet mellé lottó, totó és a fent említett alkohol is. Ez utóbbi azért, mert állami monopólium lesz a 15-20 százaléknál magasabb alkoholtartalmú italok árusítása, és hát nem lenne kézenfekvő összekötni a dohányt a piával, a piát az édességgel, a kellemeset a hasznossal?”