„Senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy megváltozott munkaképességű, illetve huzamosabb ideje munkanélküli ember húsz éves koncesszióban gondolkodik, mondván, idő az van, és be is tudja fizetni az évi 100-240 ezres koncessziós díjat plusz a pályázati díjat. Mint azt a cikkben az egyik piaci szereplő elmondta, az sem éppen életszerű, hogy »bérel magának egy üzlethelyiséget, és megtölti 6 millió forintot érő árukészlettel.«
Hát akkor, drága CBA (na jó: vagy drága Coop, drága Reál), ki tudja majd mindezt megtenni? Perkálni, bérelni, árut feltölteni? Hát önök, például. Akiket a kormány azzal is megsegít, hogy a trafikos múlt, az akár évtizedes tapasztalat kurvára nem számít a jövőben. Kerüljön a bevétel a gyarmatosító multik helyett végre a magyar családokhoz? Hát még jó! Végül is mi mások önök, a kormány kegyeit kereső drága magyar élelmiszer-kereskedelmi láncok, mint egy nagy magyar család?
A megváltozott kritériumok legérdekesebbje mégiscsak az, hogy a trafik - bár mindenkinek kötelező lesz Nemzeti Dohánybolt néven, piros korhatár-karikával futtatnia boltját - kínálata a kezdeti dogmához képest jelentősen változott, hogy ne mondjuk, felpuhult. Kiderült, hogy csak dohányból nemigen lehet fenntartani a boltot, úgyhogy kerülhet mellé lottó, totó és a fent említett alkohol is. Ez utóbbi azért, mert állami monopólium lesz a 15-20 százaléknál magasabb alkoholtartalmú italok árusítása, és hát nem lenne kézenfekvő összekötni a dohányt a piával, a piát az édességgel, a kellemeset a hasznossal?”