Így kezdődött

„Nagyjából fél éve - ahogy minden vasárnap este - ledőltem a tévé elé, és egy crack-függő mohóságával csaptam le az esti Frizbi friss adására. Fáradt voltam. Egy hétköznapi ember nem tudhatja, mennyi energiát emészt fel az az emberfeletti teljesítmény, amit nap nap után, újságok és televíziók figyelmének kereszttüzében teszek le az asztalra. Ahogy az egyik legjobb barátom és legnagyobb kritikusom mondani szokta: »Olyan fáradhatatlan, megalkuvás nélküli harcos vagy, akárcsak Batman, azzal a különbséggel, hogy Neked, Robi van legalább egy szuperképességed: az elképesztő intellektusod, de vesztedre van egy rettentő nagy gyengeséged is: az a hatalmas szíved, amire mindig hallgatsz, valahányszor csak adsz és adsz és adsz.»

Fáradt voltam tehát, és bevallom őszintén, hogy miközben a Peti megrendítőbbnél megrendítőbb interjúkat készített haldokló vagy halott gyerekek szüleivel, két katartikus történet között bealudtam. Ő mégsem haragudott rám, álmomban megfogta a kezem, és elindultunk felfedezni Birodalmának mind a hét bugyrát. Az elsőben találkoztam a volt munkatársaival - Dömsödi épp egy forró üstből kiabált kígyót-békát egykori gazdájára -, a második körben a politikus haverok éppen Hagyót meg Zuschlagot szívatták, a harmadik bugyor előtt azonban Peti megállított, megszorította a kezem, rám nézett azzal az édes boci tekintetével és így szólt: »Robi, nem kell még megismerned az emberi aljasság valamennyi formáját. Beléd elképesztő tehetség szorult, úgy is képes lehetsz pénzt csinálni, hogy nem merülsz az emberi létezés legmélyére. Kérlek, formálj kétkötetes kiadványt csodálatos rádióműsorodból, A Hét Mesterlövészéből, tartalmazza az 50 legjobb filmet, ha pedig promócióra lesz szükséged, használj bátran engem, hadd tehessek valamit azért, hogy gondolataid fénye beragyogja a magyar otthonokat! Térj most vissza a Földre, s azon a napon, amikor már semmi mondanivalód nem lesz a világról, újra találkozunk, és folytatjuk utunkat!»

Így kezdődött. Egy zavarba ejtően őszinte álom Hajdú Péterrel és hallatlanul nagy belső elhivatottság, hogy kemény pénzt akasszak. Így született meg e könyv első kötete, stílusosan a karácsonyi könyvpiacra. És bár ez soha nem volt cél, azt kell, hogy mondjam: geci jó lett! Remélem, Peti büszke rám.”