Lépéshátrányban az LMP – újabb szövetségi dilemmák

Lám, milyen forgandó a politikai széljárás: augusztus elején még a Milla, a Szolidaritás és az LMP között felsejlő együttműködésről értekezhettünk; mostanra, november elejére-közepére már teljesen új helyzet állt elő az ellenzéki oldalon. Egy jól megírt, rosszul elmondott beszéddel színre lépett ugyanis a mindeddig lebegő Bajnai Gordon, vitte a civileket, és borította a korábbi számításokat.

Bajnai ezzel az MSZP-nek és az LMP-nek is váratlan sakkot adott, de főleg az előbbinek. Míg az LMP eddig is arról beszélt, hogy az orbánváltáson túlmutató programra is szükség lenne, addig Mesterházyék stratégiáját ismerve tudjuk, hogy ők legszívesebben továbbra is a kétosztatúságra játszottak volna. Ez a stratégia most komoly sebet kapott. Az Együtt 2014 az MSZP-vel, vagy akár anélkül is érdemi eséllyel indulhat a 2014-es választásokon, ha egyelőre nem is kormányváltó, de mindenképpen a parlamenti bejutásra esélyes erőként. Potenciáljukat jól jelzi, hogy a Fidesz élénk bajnaizásba kezdett, amióta a sótlan exminiszterelnök elnyökörögte októberi beszédét az összefogásról a tizenötmillió honfitársának (tessék figyelni a rugalmas elszakadást a szoci sztenderdtől!).

Az LMP az új helyzetben meglehetősen elveszettnek tűnik. Egyrészt ugyanazok a – meglehet, kellő távolságtartással kezelendő – felmérések jegyzik küszöb alattinak az LMP-t, amelyek előkelő helyen hozzák az Együtt 2014-et, és ez okot adhat egy kis pánikra Jávoréknál. Másrészt Együtték is elsősorban az LMP-vel akarnak tárgyalni. Persze Schiffer András, az örök hajthatatlan jó előre megmondta, hogy pont oda kívánja magának Bajnait, mint Orbánt, de azért tiszteli. Jávor Benedek pedig – miközben egyébként a kongresszus felhatalmazása kell a tárgyalások megkezdéséhez – már szaladna is tárgyalni. Ez a véleménykülönbség akkor is jól mutatja a párt belső feszültségeit, ha az LMP politikusai igyekeznek kifelé minél kevésbé mutatni azt. Három útja van az LMP-nek – írtuk augusztusban. Ez most, úgy tűnik, a civilek Bajnai általi lenyúlásával becsatornázásával kettőre szűkült. (Bár a 4K! továbbra is szabad. Gyerünk!)

1. Adja magát a lehetőség, és a Schifferrel szemben a lehető legkisebb többséggel újra megválasztott Jávor frakcióvezető hajlik is erre: valamilyen formában összefogni az Együtt 2014-gyel. A cserepedő ellenzéki olajfa kétharmadát két olyan szerveződés adja, amelyekkel kész lett volna összefogni az LMP; a maradék egyharmad pedig még az ex-miniszterelnök Bajnai vezetésével is a legkisebb rossz lehet az LMP-nek. Az együttműködésnek több szintje lehet ugyan, de ahogy korábban írtam: ez az SZDSZ útja. Annyiban változott a helyzet, hogy most nem az MSZP a fő erő, akikkel üzletelni kell. Kuncze Gábor és Gyurcsány Ferenc feltűnése azonban a lehető legriasztóbb jelenség az esetleges egyesült ellenzék hátsó fertályán, bármennyire nem érti is ezt Kálmán Olga. 

2. Az LMP továbbra is indulhat egyedül, hogy megőrizze identitását és hitelességét. Az önálló indulással ugyanakkor a párt azt kockáztathatja, hogy be sem kerül a parlamentbe, ami jóval kevésbé kecsegtető perspektíva, mint egy-két tárca Bajnai esetleges összefércelt Frankenstein-kormányában. Ha meg bekerül, de többséget szerez a Fidesz, akkor ők lesznek a demokratikus erők elárulói, az orbánista társutasok a demokraták szigorú szemében. De az is biztos, hogy igencsak furcsán érezhetné magát a párt egy olyan koalícióban, amelyben ott van Gyurcsány Ferenc, és adott esetben az MSZP is. A szocialistákkal minden közösködést el kell kerülni, ha nem az SZDSZ-szcenáriót akarják megvalósítani; de az Együtt 2014 valahol ugyanezt a veszélyt hordja magában – főleg ha a szocialisták is mögéjük állnak. A szövetkezés hiába ígér rövid távon nagyobb biztonságot és eredményt, ha hosszú távon komoly arc- és szavazóveszteséggel, a mikropárti létből való kitörés esélyének feladásával jár. A FIDESZ'92-LMP'12 párhuzamunknál maradva: az LMP előtt ott áll a mai kormánypárt '94-es döntésének példája. Akkor Orbánék ellenálltak a hatalom (és Horn Gyula) csábításának, és később bejött nekik az élet. De messze nem volt törvényszerű, hogy így történt, a vörös kapszula visszautasítása akár azt is jelenthette volna, hogy soha többé nem kerülnek a hatalom közelébe sem.