Először is, az olasz strandok többsége állami tulajdonban van, és a tengerparti területek hasznosítása koncessziós rendszer alapján történik. A helyi önkormányzatok vagy régiók pályázat útján adják bérbe a partszakaszokat magánvállalkozóknak vagy cégeknek, amelyek a strand – az úgynevezett stabilimento balneare – üzemeltetését végzik.
Ők gondoskodnak a part tisztaságáról, a napernyők és a napágyak kihelyezéséről, a mosdókról, a zuhanyzókról és egyéb kényelmi szolgáltatásokról. A bérbeadás folyamata a következő: időszakosan nyilvános pályázatot írnak ki, a jelentkezőknek részletes tervet kell benyújtaniuk az infrastruktúráról, a szolgáltatásokról, a fenntarthatóságról és a biztonsági intézkedésekről. A koncesszió időtartama általában több év. A strandüzemeltetőkre szigorú szabályok vonatkoznak: biztosítaniuk kell az elsősegély-szolgálatot és a vízimentőt (kötelező a mentőtorony vagy a figyelőállás), valamint a tisztaságot napi takarítással, megfelelő hulladékkezeléssel, garantálniuk kell az akadálymentes hozzáférést a mozgássérülteknek, és rendszeresen ellenőriztetniük kell a tengervíz minőségét.
A strandok területén a vendéglátás – büfé, bár, étterem vagy kávézó működtetése – is szigorú szabályokhoz van kötve, mindegyikhez külön koncesszió szükséges, de az üzemeltetők gyakran több tevékenységre szereznek engedélyt, vagyis a fürdőhelyi és a vendéglátói szolgáltatás egy kézben összpontosul. Lényeges, hogy a vendéglátóegységek nem foglalhatják el a partszakaszt – szinte mindenhol kötelező szabadon hozzáférhető vízközeli területet hagyniuk, illetve előírás számukra a szelektív hulladékgyűjtés, a műanyagmentes kiszolgálás és a helyi termékek előnyben részesítése. A szabadstrandokat (spiagge libere) mindenki használhatja, a karbantartásuk és a biztonsági felügyeletük pedig általában az önkormányzatokra hárul.