Olaszország tengerpartjai világszerte híresek nemcsak kristálytiszta vizük és a környező lenyűgöző tájak, hanem a jól kiépített strandinfrastruktúra és a kiváló szolgáltatások miatt is. Az országnak 7500 kilométernyi tengerpartja van, a változatos partvonal – az apró kavicsos öblöktől a hosszú homokos strandokig – kivételes nyaralási lehetőséget kínál Veneto régiótól Szardínián át egészen Szicília déli partvidékéig.
Ami számunkra csupán egy nyaralás színtere, az Olaszországban alapos szabályozás és szervezett működés eredménye. Nézzük meg közelebbről, hogyan zajlik a strandok üzemeltetése, mit jelentenek a zászlók, és hogyan választják meg az év strandját.
Először is, az olasz strandok többsége állami tulajdonban van, és a tengerparti területek hasznosítása koncessziós rendszer alapján történik. A helyi önkormányzatok vagy régiók pályázat útján adják bérbe a partszakaszokat magánvállalkozóknak vagy cégeknek, amelyek a strand – az úgynevezett stabilimento balneare – üzemeltetését végzik.
Ők gondoskodnak a part tisztaságáról, a napernyők és a napágyak kihelyezéséről, a mosdókról, a zuhanyzókról és egyéb kényelmi szolgáltatásokról. A bérbeadás folyamata a következő: időszakosan nyilvános pályázatot írnak ki, a jelentkezőknek részletes tervet kell benyújtaniuk az infrastruktúráról, a szolgáltatásokról, a fenntarthatóságról és a biztonsági intézkedésekről. A koncesszió időtartama általában több év. A strandüzemeltetőkre szigorú szabályok vonatkoznak: biztosítaniuk kell az elsősegély-szolgálatot és a vízimentőt (kötelező a mentőtorony vagy a figyelőállás), valamint a tisztaságot napi takarítással, megfelelő hulladékkezeléssel, garantálniuk kell az akadálymentes hozzáférést a mozgássérülteknek, és rendszeresen ellenőriztetniük kell a tengervíz minőségét.
A strandok területén a vendéglátás – büfé, bár, étterem vagy kávézó működtetése – is szigorú szabályokhoz van kötve, mindegyikhez külön koncesszió szükséges, de az üzemeltetők gyakran több tevékenységre szereznek engedélyt, vagyis a fürdőhelyi és a vendéglátói szolgáltatás egy kézben összpontosul. Lényeges, hogy a vendéglátóegységek nem foglalhatják el a partszakaszt – szinte mindenhol kötelező szabadon hozzáférhető vízközeli területet hagyniuk, illetve előírás számukra a szelektív hulladékgyűjtés, a műanyagmentes kiszolgálás és a helyi termékek előnyben részesítése. A szabadstrandokat (spiagge libere) mindenki használhatja, a karbantartásuk és a biztonsági felügyeletük pedig általában az önkormányzatokra hárul.