Életem legfontosabb blogbejegyzése

„Bár sok újdonságot nem tartogatok, mert annak az örömét, hogy én oszthassam meg a hírt akkor, amikor szeretném, és azokkal, akikkel szeretném, már hetekkel ezelőtt elvették tőlem a kíváncsi - és sajnos nem egy esetben kifejezetten rosszindulatú - újságírók. De annak az örömét semmi sem veheti el tőlem, hogy igen, valóban kisbabát várunk Palkóval!

Büszke vagyok a növekvő pocakomra, büszkén viselem a plusz kilókat, és eszem ágában sem volt indokolatlanul hosszan titkolni a nyílvánvalót, egyszerűen csak most jutottam túl azon a bizonyos kritikus 12. héten.

És van még valami, amiből nem szeretnék titkot csinálni. Abból a 3 és fél évig tartó folyamatos küzdelemből, amivel tudom, hogy egyáltalán nem vagyunk egyedül, sőt, éppen ezért is szeretnék beszélni róla, jó hangosan! Ezt már menet közben elhatároztam azon a ponton, amikor azt éreztem, hogy a környezetemben mindenkinek azonnal, szinte az első érintésre sikerül.

Szeretném, ha eljutna azokhoz, akik most talán akaratlanul is csalódottan és dühösen fogják a fejüket: na, már az Ördög Nóra is terhes... Mert nem 3 és fél éve várnak türelmesen a csodára, hanem 5, 10 vagy 15 éve.

Nem bosszantani szeretnék, hanem reményt adni.”