Illemtanóra a csuklóson

„Amíg a fiatalok át nem adják a helyüket az időseknek, addig ne induljon el a busz, minderre pedig a sofőr a mikrofon használatával hangosan hívja is fel az utazóközönség figyelmét – ezt javasolja az egyik kecskeméti alpolgármester és egy képviselőasszony. Indokként pedig azt hozták fel, hogy irritáló, amint az ifjak ücsörögnek az üléseken, miközben a nyugdíjasok és a várandós nők mellettük álldogálnak.

Felvetődnek bennem olyan technikai jellegű kérdések, miszerint maradhat-e a székben az iskolás, ha történetesen fáj a lába? És vajon bicebócaságáról kell-e majd igazolás? Vagy akkor mi fog történni, ha az idős netalán visszautasítja a felkínált helyet? Nem akarom viszont megkerülni a lényeget: abban teljesen egyetértek a kezdeményezéssel, hogy eléggé el nem ítélhető egyes életerős ifjak kényelmeskedése. Felfoghatatlan, hogy nem jutnak el az udvariasság és egymás segítése terén egy alapvető szintre. De természetesen ki kell jelenteni, mint minden »ilyenek ezek a mai fiatalok!« sóhajtással kezdődő téma kapcsán: nem minden tini tartozik a faragatlan tuskó kategóriába.”