„Egy szavazata van tehát Juniornak. Péter!
- Azt gondolom, hogy ha azt gondolom, hogy visszagondolok arra a sok szarra, amit eddig hoztatok, akkor azt gondolom, hogy sok nagyon mély zuhanás volt mindkettőtök produkcióiban, nevezzük most így, bár ezeket produkciónak nevezni még a legnagyobb őszintétlenség és hazugság pillanataiban sem merem. Semmilyen felcsillanásokról nem beszélhetünk vaksötétben, abban a sötétben, ahol mindannyian gubbasztunk itt közösen. Rólad szólt most kicsit ez az egész, Junior, Miklós jól mondta, hogy tele van már a tökünk veled, nem hozol már annyi lóvét, amennyiért még vállalható lenne az, hogy semmilyen faktor nincs benned. Elmondom azért neked, hogy mindenképpen meg kell dicsérjelek azért, mert elénekelted édesapád dalát, hiszen ez az egyetlen, ami miatt mindenképpen meg kell, hogy dicsérjelek, nem fogok senkit lecseszni, aki éppen az édesapja dalát énekli. Talán az lett volna jó, ha végig édesapád dalait énekled, mert akkor végigbőgtük volna a sorozatot, és nem mertünk volna neked nemet mondani. Nehéz a döntés, mert semmit sem szeretek Kavicsban, rettenetesen irritál ez a tulok kolbászzabáló, wurlitzer-es vidéki attitűd, nem szeretem, amikor olyan eszközökhöz nyúlsz, amikkel legszívesebben bevernéd a szadeszes pofámat. Nem tudnál ennél jobbat, ahogyan Junior sem tudna jobbat, mindazonáltal el kell mondanom, hogy nekem tök mindegy ki megy haza, de menjen Junior, mert megkértek arra, hogy őt küldjem haza. Cső, Junior! És Kavics, te se búsulj, jövő hétre te vagy kiírva.