Háború és háború

„A politikai vita ott keletkezik, ahol a dramaturgiák indokolatlanságával áll elő a rivális. Nekik azt kell igazolniuk, vagy eljátszaniuk, hogy például a vak is láthatja, hogy nincs forradalom, vagy minek ugrálni, állandóan csak harcolni, ahelyett, hogy békésen alkalmazkodnánk.

Könnyen lehet azonban, hogy a valóság eltérő leírása mögött az érdekek különbözősége húzódik meg. Azért nem lehet forradalom, mert a régi rend fenntartásához nekik fűződik érdekük, ők azok, akik vissza akarják csinálni mindazt, ami eddig történt, mert az új rend kiépülésével veszítenek. Vagy azért nem kell háború, mert a hitelekből finanszírozott szociális transzfereket szavazatvásárlási technikaként használva ők azok, akik eladósították az országot, meg azért, mert ők békésen és simulékonyan meg tudnak egyezni az IMF-fel, az Unióval a külföldi tőke és bankok kedvéért, beáldozva a magyar emberek érdekeit.

Hiszen ki vitatná épp ésszel, hogy érdekek és érdekkonfliktusok állnak az EU-csúcs, az országgal szembeni kötelezettségszegési eljárás továbbvitele, vagy az újabb leminősítés mögött?

A széplelkek számára mindenesetre kiábrándító lehet, hogy a politikában az igazságnak is megvan a maga dramaturgiája: a győztesé és a győzelemmé az igazság.”