A szocialisták presztízsigénye

„Az Együtt 2014-ről egyelőre nem tudjuk, milyen szervezeti utat jár be, így csak a jelen helyzetből indulhatunk ki. A tapasztalati és szervezeti előnyből, valamint szavazóbázisból következhet az MSZP irányítási potenciálja, az összefogáson belül egy esetleges alá-fölérendeltségi viszony azonban megkérdőjelezheti a résztvevő erők szándékát: az MSZP-vel társuló szervezetekből könnyen eszköz lehet a szocialisták pozíciójának megerősítéséhez, esetleges hatalomra jutásához.

A Magyar Szocialista Pártnak van egy mindent felülíró presztízsigénye. Ez pedig nem más, minthogy ő legyen a demokraták bajnoka, a demokratikus ellenzék vezető ereje. Az Együtt 2014, Bajnai Gordon, az LMP és a szakszervezetek mind az eszközök tárházát bővítik a szocialisták versenyképességének fokozásához, mintsem politikai rokonsággal vagy közös szellemi gyökerekkel rendelkeznének. A demokratikus értékek baloldali kisajátítása, a demokrata pozíció meghódítása nem a kétharmados kormánytöbbség következtében vált bevetté, önmeghatározó és integráló módszerré. A szocialista kormányzás idején a felerősödő radikális politikával – ahogyan többször a parlamenti ellenzékkel szemben is – már rendszeresen mozgósító jelszóként használták, mint a demokratikus alapértékek védelmében a »szélsőségek, az indulatok, az intolerancia ellen«. A kétharmad és az abból fakadó hatalomgyakorlói potenciál lehetőséget ad a konfliktus olyan szintű kiélezésére, melyben a demokrata jelző alkalmas hívószóvá válik minden ellenzéki érzelmű számára. Ez az a jelszó, mely képes lehet a mély, baloldali morális válságot feloldani azzal, hogy felfokozza a kormánnyal szembeni ellenérzések intenzitását és ez erkölcsi pótlékul szolgál.”