Hogy is mondta, Szepesikém?

„»A Himnusz hangjai mellett lopnak, fosztogatnak és gyilkolnak...«

Önnek jobban kellett volna ismernie a magyar ifjúságot, aki nap mint nap figyelte a világversenyeken nagyszerű küzdelmeit a magyar ifjúságnak. Mert ott sem mások, mint csak a magyar ifjúság küzdött a magyar színekért. 

Vannak akik a sportpályákon – de vannak, akik ha kell, a barikádon is tudnak küzdeni a magyar színekért: a piros-fehér-zöldért, a magyar szabadságért. 

Ezek soraiból kerültek ki a világhírű magyar sportolók: a Puskások, Iharosok, Kocsisok...

Ezek soraiból kerültek ki a világhírű Névtelenek. Csak Névtelenek, de mindnyájunknak a legdrágábbak. 

Ezek soraiból indul az olimpiára egy kis hányada, hogy hirdessék ország-világ előtt a magyar ifjúság megtörhetetlenségét... és a Himnusz hangjai mellett nem fosztogatni, hanem újra nemes vetélkedés közben győzelmeket szerezni. 

Mi tudjuk, hogy magas fokon áll erkölcsiség dolgában. Ezért nem is mondunk ellent, ha nem fogja közvetíteni a sporteseményeket, mert mi nagyon jól ismerjük erkölcsiségét, s tudjuk, hogy nem való önhöz ezeknek a fosztogatóknak, testvéreinknek vetélkedését közvetíteni. 

Mi ezt belátjuk s köszönjük az eddigi közreműködését. 

Minden tisztelet nélkül.

Egyeg Zoltán”

(Megjelent a Magyar Függetlenség 1956. november 1-jei számában.)