„Ezért felmerül a kérdés: mit keres még Magyarország a NATO-ban és az Európai Unióban? Ez az ország jelenleg egy ázsiai törzsi-nemzetségi szinten élő horda a Duna-Tisza közén, amely egyelőre felszámolás előtt áll. Állnak körülötte a civilizált országok, piszkálják bottal, nézik, hogy mikor kell eltüntetni a hátrafelé nyilazókat. Ma már szinte rezervátumnak tekinthető a hely. Olyanok az ország képviselői, mint az indián törzsfőnök követei, akik a legyilkolt és elfogyasztott emberek fogaival akarnak kedveskedni a partokra érkező kutatóknak. Totemállatuk szőrzetével próbálnak kereskedni, miután az esti tábortűzből olvasták ki a jövőt, és azt a varázsló kokainmámorban (nagy nyelvpörgetéssel) nyilatkoztatja ki törzsének Tusnádon és más szakrális helyeken: »a jóléti társadalmaknak végük van«, jön a rabszolgaság és a kényszermunka társadalma. Magyarországon a fő hírek nem a tőzsdéről szólnak, az emberek nem a jogtárakat fürkészik, mert olyan gyorsan változnak a törvények, hogy nincs idő kinyomtatni őket. Ezek a fő hírek: »Felavatták a nemzeti emlékhelyet jelző márványoszlopot és felvonták a nemzeti lobogót a Mohácsi Történelmi Emlékhelyen kedden.« A kannibálok a parlamentben már követelik, hogy írják össze azokat, akiket meg lehet főzni, és el lehet fogyasztani, a sátraikat és a lovaikat már összeírták, és elosztották virtuálisan egymás között. Kevés idő, és az Európai Unióban egy-egy felszólalás előtt fehér lovat fognak áldozni, vagy viszik magukkal a parlamenti sámánt, fején a pápától kapott pogány szentkoronával. A befektetőknek nem azzal bizonyítják, hogy a pénzük jó helyen van, hogy van a visszafizetésükre fedezet, hanem a felnégyelt Koppánnyal, Csák Mátéval, a tatár, török, német és orosz megszállással, a magyar történelemből hiányzó több száz évvel, a holokauszttal, Tiszazuggal, a boszorkányégetésekkel és az alföldi homokba eltemetett agyonvert emberekkel. A mi szimbólumunk a magát mélybe vető Dugovics Titusz, a fajmagyar. Érdemes idejönni biztos helyen van a pénzük, bizonyítja ezt néhány millió magánnyugdíjpénztáras, a megadóztatott bankok és multik. Ha ez sem lenne elég, elővezetik ágyékkötőben és kantáron a szőke csodát, aki mindent megvéd, és mindenre garanciát vállal. Csak a kiflikre és a hasonló tárgyakra veszélyes.
A civilizált országok azért nem foglalkoznak a tűz körül ugráló töpörtyűvel, aki szemmel láthatóan még töpörödik is, mert nincs rá idejük, kihűlne a kávéjuk. Különben is arra várnak, hogy az emberevők uralkodása csak átmeneti. Ha lesz új törzsfőnök, akkor a turulmadarat eszik meg, nem az embereket. E várakozásukban azonban csalatkozni kell, mert a törzsfőnökválasztás úgy zajlik, hogy a varázsló emberei körbeállták a falut, és kihúzott nyilakat tartanak azokra, akiknek hangosan kell megmondaniuk a varázslónak, hogy kire szavaznak. Ha rájönnek arra, hogy itt nem lesz változás, ez a törzs ilyen, ezt szereti, nincs helyette más, akiknek ez nem tetszik, azok itt tényleg idegenek, akkor majd elgondolkodnak. A NATO-ban és az Európai Unióban egy barbár ország veszélyezteti a közös értékeket, az ellenséggel összejátszik, katonai feladatok ellátására alkalmatlan, mert a katonái éjszakai járőrözésre nem hajlandók menni, csak a tengerpartra irányuló fuvarozást vállalják napsütésben.”