A magyar szuverenitás esete Európával

„A propaganda, amely szerint az ország szuverenitását az EU-tól meg kell védeni, ugyanilyen tragikus, ezen túlmenően átlátszó is. Ideje volna szembe nézni a ténnyel, hogy Magyarország szuverenitása egy részéről lemondott, átengedte, mégpedig az EU intézményeinek. »Kőbe vésett« Alaptörvényünk E cikkének (2)-(3) bekezdésében is benne vagyon. Itt jegyzem meg, ugyanígy járt el az Unió másik 26 tagállama is.

Persze, ezt O. V. is jól tudja. Hogyne tudná? 1990. óta, vagyis amióta hazánk Uniós csatlakozása napirenden van, parlamenti képviselő volt, 1994 és '98 között az Országgyűlés Európai Integrációs Ügyek Állandó Bizottságának elnöke, 1998 - 2002. között, vagyis közvetlenül a csatlakozást megelőző években miniszterelnök. Kormányzása idején, 1998. április 26-án kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások Martonyi János és Juhász Endre főtárgyalók vezetésével, s azok a 2002. decemberi koppenhágai csúcstalálkozón zárultak le. Vagyis, nem lehetnek kétségeink afelől, hogy Orbán Viktor mindent tud az Uniós tagsággal járó kötelezettségekről.

Ebből adódik a következtetés: a zembereknek eladott szuverenitásféltő propaganda nem több hazug maszlagnál. Célja csupán annyi, hogy a népszerűtlen és irracionális intézkedésekért (mostanában másmilyen nincs is) a felelősséget rákenjék Brüsszelre. Nem az Orbán-kormány találta fel a trükköt, de ők fejlesztették tökélyre. Az Unióról zajló, a racionalitás szintjét még csak nem is súroló lózungáradat pedig végtelenül káros, mégpedig a nép önkormányzatiságaként felfogott szuverenitáseszme szempontjából. Ugyanis amiről keveset tudunk, amiről torz információkkal rendelkezünk, azokban a kérdésekben nem tudunk racionálisan mérlegelni, dönteni. Az EU témaköre tipikusan ilyen.”