„Ha pl. a GDP 5%-os csökkenést szenved el a megszorítás hatására, akkor a GDP 95, a bevételek 38-on lesznek, a kiadások 40-en, tehát továbbra is fenn fog állni 2%-os hiány, pedig a megszorítást végrehajtotta a példabeli ország, tehát újabb megszorításra lesz szükség. Ráadásul az országok vezetői is szeretik politikai okokból a negatív sokkokat, adóemeléseket, kiadáscsökkentéseket egyrészt szétteríteni, másrészt végre sem hajtani, csak bemondani. Másrészt pedig a növekvő adók miatt nőhet az adóelkerülés, illetve egyéb másodlagos hatásai is vannak a megszorításnak, ezért könnyen lehet, hogy a fenti példában szereplő ország költségvetési egyenlege szinte semmit sem javul a megszorítás ellenére. Az EMU-periféria országai pont ebben a cipőben járnak.
A második fontos tény, hogy jövőre is mindenfelé megszorítások lesznek még, ergó növekedés nem lesz továbbra sem.
Kemény világ: növekedés nincs, tehát a részvényeknek, áruknak nem kéne jól teljesíteni, de a nullkamat és pénznyomtatás kihajszolja a befektetőket a reáleszközök közé, mert különben szép lassan elveszik a pénzüket a negatív reálkamatok révén.”