Jók vagyunk!

„Remélem ezzel, hogy mindannyian díjazottak lettünk itt Szlovákiában is, elgondolkodunk valamelyest azon, mit is jelent nekünk ez az egész Európai Unió, meg hogy a tagjai lehetünk. Van eurónk, amit könnyebb költeni, mint korábban a koronát, meg vannak uniós alapjaink, amit ugyan kevesellünk, de elkölteni a felét sem tudjuk. Ha meg mégis, akkor visszakérik a rossz pályázatok miatt. Meg ott van a schengeni övezet, amelyben lejárt útlevéllel is utazhatunk, mert nem nézi senki. Meg a zöldségtermeléssel sem kell már bajlódnunk, hisz behozzák nekünk olcsóbban külföldről. A nádcukor a világpiaci árához képest ugyan drága, mert nem vagyunk jóban Kubával, de hát istenem, mindent azért mi sem akarhatunk jó dolgunkban.

De ami a legjobb ebben az egész uniósdiban, az a biztonságérzet, hogy valaki rajtunk tartja vigyázó szemét. Szegény dédapáink, ha ezt tudták volna, nem hetven, hanem százhetven évig élnek örömükben. De hát erre valahogy nem gondoltak. Esterházy Péter szerint azért, mert nem mertek. »…aztán, hogy a német után bejön az orosz, arra nem is mertek gondolni, arra meg, hogy az orosz után nem jön be senki, mégis majdnem olyan, mintha itt volna valaki, no, arra meg végképp nem« – írja a Harmonia Caelestisben. Most meg egyszer csak megkapjuk a Nobel-békedíjat. Még jó, hogy megmondták, miért, mert magunktól rá nem jöttünk volna. De így most már minden oké. Alighanem jók vagyunk. Nagyon jók!”