Kövér a halálom

„Csak a megátalkodott szélsőgyurcsányisták és mindenre elszánt nyugat-európai hatvannyolcasok, heti rendes kötekedők próbálkozhatnak olyan nevetséges álérvekkel, hogy mondjuk Kutuzov vagy Hindenburg sem volt az a világszép nádszálkisasszony, mégis elég hatékonynak bizonyult saját mesterségében, sőt Napóleont vagy Winston Chruchillt is idecitálhatnák, bár az utóbbi csak alezredességig vitte, az Admiralitás Első Lordja tulajdonképpen civil állás.

A tábornoki fogyókúra olyan jól sikerült, hogy a díszszemlén Orbán Viktor mellett-mögött tisztelgő vezérkari főnökön lötyögött a zakó, de tényleg, úgy nézett ki, mint egy Svejk-illusztráció, kinyújtott bal kezének ujjhegyei éppen csak kilátszottak a zubbony ujjából, a zubbony nyakán majdnem kicsúszott a bal válla, a kabát aljába pedig kétszer belefért volna széltében. Mintha a ruharaktáros törzszászlós most vágta volna hozzá a díszszemle előtt, hogy »nesze fiam, két számmal nagyobb, ez van, jó lesz ez neked, majd kicsit düllesztesz«.

Nehéz elképzelni, hogy a külsőségekre oly sokat adó hadseregben egy csúcsparancsnok véletlenül öltözzön ilyen slamposan egy fontos díszszemlére. Ha nem lenne szándékos a dolog, biztosan szóvá tette volna a divatügyekben közismerten igen járatos, kék csíkos Videoton-ingével a divatlapok hasábjaira is be-belógó miniszterelnök.”