„A béka segge alatt tele van hasbavágós történetekkel, amik sziporkázóan szellemes stílusban vannak tálalva, témáját tekintve (II. világháború, ’56-os forradalom) is elég jól eladható könyvnek tűnik. Hogy-hogy nem talált kiadóra olyan sokáig? Tényleg több, mint ötven kiadó visszautasította? Elolvasták egyáltalán, vagy ez nem derült ki?
A »békát« tucatnyi könyvügynök utasította vissza, úgyhogy elkezdtem magam küldözgetni kiadóknak, ami talán hiba volt. Ötvenhat kiadó utasította vissza, és abban az időben azt hiszem, összesen volt ötvennyolc az Egyesült Királyságban, úgyhogy amikor az ötvenhetedik igent mondott, nagyon megkönnyebbültem. Rendszerint az első könyvet a legnehezebb kiadatni, és egy könyv az 1950-es évek Magyarországáról egyáltalán nem volt egy anyagilag egyértelműen megtérülő befektetés.
Nem érte támadás politikai szempontból miatta? Volt egy olyan érzésem, hogy ezt a regényt csak egy nem Magyarországon élő ember írhatta így meg. Például nem tűnik túl finomkodónak ahogy a vidéki emberekről ír. Tompa Mihály örökösei sem zárhatták a szívébe, de Mindszenty bíborosról is találunk a könyvben néhány »húzós« megjegyzést.
Nem szabad összekeverni a karakterek nézeteit és hozzáállását a szerzőével. Ez a standard védekezés erre.
A fejezetek a főhős, Gyuri egy-egy sztoriját mesélik el, kerek novelláknak is elmennének. Édesapja mennyiben volt segítségére az írásban?
A történetek rengeteg helyről érkeztek, de a fő forrás az apám volt és a keresztapám (miatta a nevem Tibor), akik mindketten a Lokomotív csapat tagjai voltak, tényleg saját vagonjuk volt, amikkel a meccsekre mentek. A regény megírásának ötlete egyébként akkor jött, mikor egy vonaton utaztam Szegedre, és arra jöttem rá, hogy épp ez az, amit az apám is csinált harminc évvel ezelőtt. Majdnem minden igaz a könyvben.”