Hát nem zsigeri komcsi hozzáállás az, amikor arra köpködünk, aki hosszú évekig dicsőséget szerzett az országnak?
Douchev-Janics Natasa hozott egy döntést a családjáért, hazatér férjével Szerbiába. A választás talán az ő számára lehetett a legnehezebb, hiszen őt ismerik Magyarországon, ám bolgár férje a szerb szövetségnél kapott állást. Mit lehet ilyenkor tenni? „Nehéz döntés volt ez számunkra, de összetartó család vagyunk, én csak követem őt. Könyörgöm, ne gyűlöljenek ezért!” – mondta szegedi sajtótájékoztatóján, majd elsírta magát.
A kajakos 1999-ben jött Magyarországra. Eddigi pályája alatt összesen három olimpiai arany-, két ezüst- és egy bronzérmet, valamint számos világ- és Európa-bajnoki címet nyert hazánknak. Hazatéréséről szóló döntése azonban megosztotta a sportvezetést, a sajtót és a közvéleményt is: sokan még az olimpiai életjáradékot is megvonnák tőle. Janics a jelen állás szerint 35 éves kora után havonta 298.340 forintot kapna eddigi teljesítménye elismeréséért.
Az elmúlt napokban áradó fröcsögés teljesen méltatlan Janics el nem évülő érdemeihez: a legszomorúbb pedig talán az, hogy még a kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya, a háromszoros olimpiai bajnok Storcz Botond is a kezdeményezés mellé állt, miszerint törvénymódosítással kellene megfosztani sporttársát majdani életjáradékától. A harmincéves Janics így kommentálta a történteket: „Ha valaki ezt látja jónak, akkor tegyék. Nekem nincs miért szégyellnem magam. Köszönetet mondok mindenkinek, ha nem fogadtak volna be, akkor abba kellett volna hagynom a kajakozást és mehettem volna dolgozni.”
Hát nem zsigeri komcsi hozzáállás az, amikor arra köpködünk, aki sportolói pályafutásának delén, hosszú évekig dicsőséget szerzett az országnak, majd saját életét élve meghoz egy nehéz döntést, és elhagyja az országot? Vegyük tán el a járadékát, sőt, az érmei is maradjanak akkor már az országban, magával ne vigye a rácokhoz? Nézzünk le egy háromszoros olimpiai bajnokot, aki megannyi felemelő pillanatot és dicsőséget hozott emberek millióinak? Ilyen erővel véget vethetnénk a Puskás-kultusznak, a külföldre szakadt öreg vízilabdások ajnározásának, mert mégis milyen dolog az, hogy valaki csak úgy szimplán fogja magát, és „lelép”? Janics ráadásul a saját szülőföldjére tér vissza.
Nonszensz és felháborító, hogy megkérdőjelezik egy becsületes sportember és családanya teljesítményét, megalázva és fenyegetve őt a pénzmegvonással. Janics és Magyarország viszonya eddig win-win szituáció volt. Ami most kialakul, egy rosszizű lose-lose játszma lesz.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A sztárúszó nem beszélt mellé, elmondta a véleményét Magyarországról.
Milyen közép- és hosszú távú stratégiája van a Magyar Úszó Szövetségnek? Erről és a december 10-én kezdődő világbajnokságról is beszélgettünk Wladár Sándorral, a szervezet elnökével.
Hazánk igyekszik megtartani nagyhatalmi szerepét, a sportirányítás kidolgozta az új koncepcióját.
A szolgálatok közlése szerint a nehéz időszakokban még többen csatlakoznak soraikba. Erre volt példa a vörösiszap-katasztrófa, az ukrajnai háború kitörését követő menekülthullám vagy idén ősszel a dunai árvíz.
„Magyarországnak víziója és stratégiája van, Európának nincsen” – mutattak rá.
Egy sikertelen támadásban az ukrán védelem FPV-drónokkal összesen nyolc támadó páncélost semmisített meg, a leírás alapján valahol Kupjanszk előtt.
