Szőlőtermesztés metszés nélkül?

„Miért kell a szőlőnek felesleges vesszőtermést hoznia, amelyet metszéssel eltávolítunk, ahelyett, hogy ugyanaz az energia szőlőtermést eredményezhetne? A szőlőnövény genetikai tulajdonságai miatt fajtánként eltérő hosszúságú vessző növelésére és fenntartására képes. A módszer lényege, hogy a támrendszer és a tőszám kialakítását mindig az adott termőhely és a fajta tulajdonságaihoz kell igazítani annak érdekében, hogy a vesszőmennyiséget be lehessen állítani.

A metszőollóra csak az ágaskordon kialakításakor van szükség, utána az olló használatát el lehet felejteni. Ezt követően már csak minden évben a megfelelő rügyszám kialakítására van szükség ahhoz, hogy mekkora termést szeretnénk egy tőkén. Ha tavasszal sok rügyet dörzsölünk le, akkor kisebb termés, de magas cukorfokú szőlő érhető el. Ha a rügyek számát csak kis mértékben csökkentjük, akkor nagyobb termésre számíthatunk.

A módszer lényege abban jelenthet forradalmian új megközelítést a szőlőművelésben, hogy jelentős mértékben csökkenti a szőlőművelés kézimunkaigényét. A kordonon fejlődő szerteágazó vesszőrendszer miatt (innen a művelés neve is, az ágaskordon) a szőlő hajtásai csak kismértékben növekednek, így zöldmunkára nincs szükség. A hajtások növekedése májusban leáll. Vékony, a levegő által jól átjárt lombfal jön létre, amelyet minimális permetezés után ősszel már csak szüretelni kell. Logikus a kérdés, hogy ez a fajta művelés miért nem terjed jobban? A válasz egyszerű: ki hisz egy ilyen módszernek akkor, ha a szőlőt több ezer éve metszik… Én a szememnek hittem…”