Solus Christus

„Hárman elindultak, hogy segítséget hozzanak. Kettőnek sikerült. Így menekült meg a roncs mellett maradt 14 ember. Két ember, aki be akarta zárni ezt az új ösztönlényt, és a régebbit akarta. Kettő, aki nem csak mondta, hogy ez nem mehet így tovább, ez nem élet, de el is indultak. Kettő, aki nem feledkezett el ugyanakkor az ottmaradottakról sem. Kettő, aki megmentette a többi túlélőt. Nem csak az életüket. De vissza tudták zárni ezt az új, szükséghelyzethez alkalmazkodó másik emberi részt.

A mentőcsapatok visszatértek egy pappal. Takarítani. Felgyújtani a roncsot. De imádkozni is. A szürnyűség helyére. Nem gondolom, hogy vádaskodtak vagy ítélkeztek volna. Egyszerűen a Világ Urához kellett jelentkezni kihallgatásra, hogy elmondják a tragédia történt, és soha többé nem akarnak ilyet tapasztalni. El kellett hordani ennek a nyomorúságnak a terhét.

Néha nehéz segítséget kérni. Néha elindulni is nehéz. Néha sokkal nehezebb elviselni azt, ami elviselhetőbbnek tűnt. Ezeknek az embereknek nem adatott jó megoldás. Nincs jó megoldás. Egyedül Isten van, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök, igaz Isten. Sola Gratia! Sola fide! Solus Christus!”