Az egyházak is adósak maradtak a válaszokkal

„– Tudhatjuk, hogy a kereszténység már Konstantinápoly bukása idején sem volt egységes. Most mennyire tekinthető Európa kereszténynek?

– A szekularizáció mértékére vonatkozó statisztikai adatok ismertek, ezek alapján nem lehetünk bizakodók. Az egyháztagok fogyása ugyanakkor a nevükben keresztény pártok politikáját is átalakította, elvi következetességük mérséklődött. A kereszténység kérdése erősen pártpolitikai kérdéssé vált. Az Európai Uniót alapító három vezető személyiség, Adenauer, De Gasperi és Schuman egyfajta katolikus univerzalizmustól is motiválva alakította ki a szervezetet, amiből az univerzalizmus megmaradt, a hitbéli, lelkiismereti elkötelezettség elhalványult. Az úgynevezett keresztény politizálás – nagyrészt a ’68-as mozgalmak törekvései nyomán – tudatosan be lett csúsztatva a maradiság, az anakronizmus kategóriájába. Amíg nem sikerül ebből a skatulyából kihúzni, miszerint vagy keresztény, vagy modern a politika, ez a helyzet fenn is fog állni. A felelősséget nem szeretném csak a baloldalra tolni, hiszen az egyházak is kicsit adósak maradtak az elmúlt évtizedekben felmerülő kérdésekre adandó válaszokkal, a társadalmi modernizáció ügye mintha olykor elment volna az egyházak érdeklődése mellett. A döntő kérdés tehát az, hogy a hagyományos vallási közösségek mennyire tudják maguk és a külvilág számára is világossá tenni, hogy ők a modern világ fontos részei.”