Sokkal kevesebbet tudunk kihozni magunkból, mint amit lehetne

„Miért lett most hirtelen ennyire népszerű a startupokkal foglalkozni?

Önmagában ennek a válság megteremtette a konjunktúráját. Mivel a hagyományos vállalkozói világ szenved, könnyű onnan jó szakembereket elszipkázni, és áthozni a startupok világába. Ma az a jó befektető, aki nem azt nézi meg, hogy hol van az a kész cég, amibe csak a pénzt kell belerakni, majd a végén háromszor-négyszer annyit kivenni belőle; hanem aki azt nézi, hogy melyik az a befektetési célpont, amibe ő maga bele tud rakni valamit, a pénzen kívül tudást és tapasztalatot, ebből aztán sokkal több minden is kijöhet a végén, még ha eleinte ez nem is látszik. Erre jó példa a Cryo, ennek a befektetésnek a sikerét ma már senki nem vitatja, pedig már régóta a piacon voltak, nem mi voltunk az elsők, akik ezt a céget megnézték. Mi voltunk az elsők, akik azt mondtuk, hogy látunk benne valamit, hogy értéket lehet ebből a befektetésből teremteni.

Mi lehet a siker receptje?

A startup-cégek egyik legfontosabb sikerkritériuma az, hogy miként viselik a kudarcokat és a válságokat. Sosem lesz olyan startup, amelyik elindul és folyamatosan sikert sikerre halmoz. Bármelyik sikercéget megnézzük, óriási buktatókon keresztül jutott el a sikerig, hatalmas pofonokból kellett felállnia.

A Jeremie-program indulása előtt hogy-hogy nem volt ekkora a súlya a kockázati tőkének?

Egyrészt a hitelbőség miatt. Másrészt amíg a hagyományos vállalkozói szféra jól működött, addig a magasabb kockázatot jelentő induló vállalkozások nem tűntek olyan vonzó alternatívának - sem a finanszírozást biztosító bankoknak, sem pedig a máshol stabil és jó fizetést kapó menedzsereknek. A Jeremie-program tényleg a kockázati tőke mesterséges felpezsdítése volt, addig ez a szektor nem érte el itthon azt a méretet, hogy benne legyen a fejlődés lehetősége. A Jeremie-alapok nagyon jó időben indultak, amikor a hagyományos területekről már mindenki visszavonta a befektetéseit, mert azt túl kockázatosnak ítélték meg, akkor a Jeremie egy olyan pénzügyi konstrukciót tudott kínálni, amivel a még megmaradt magántőke erre az amúgy magas kockázatú területre is elmert kalandozni. A Jeremie I sikerét jól mutatja, hogy pénzintézettől kezdve ingatlanos cégig sokan ebbe az irányba fordultak, és inkább ide fektettek be tőkét, mert ez a konstrukció képes volt a kockázatokat mérsékelni. Reméljük, hogy egyre több exit és sikersztori lesz a többi alapnál is, és a befektetők majd úgy döntenek, hogy maradnak ezen a területen.

Elképzelhető az, hogy pusztán a magánbefektetők, állami szerepvállalás nélkül életben tartsák a kockázati tőkét és a most nagyon is pezsgő startup-világot?

Ha egy Szilícium-völgy méretű ökoszisztéma ki tudna alakulni itt Magyarországon, vagy a régióban, akkor a magántőke megoldaná egymaga is a forrásteremtést az állam nélkül. A magántőke azonban majd csak akkor fog reagálni, ha látja, hogy zárnak a most induló alapok és ki tudja számolni, hogy ez Jeremie nélkül is megérte-e volna neki. Az első alapok 2018-ban zárnak. Ha a PortfoLion jó hozammal zár, de meg tudja majd mutatni, hogy a Jeremie-források nélkül is jó üzlet az alapba befektetni, akkor az meggyőzheti majd az intézményi befektetőket később. E nélkül ebben a régióban, különösen Magyarországon nem lehet még befektetőket meggyőzni. 2015-ben bizonyosan szükség lehet az állami szerepvállalásra.”