Beszéd 1956. október 23-án

„Barátaim! Figyelmet kérek, hallgassanak meg. Bízom benne, hogy a parlament... (Zaj.) Barátaim! Idehívtatok azért, hogy mondjak egypár szót, idehívtatok azért, hogy mondjam meg a véleményemet. Én a véleményemet akarom nyilvánítani, de ha nekem itt erre lehetőséget nem adtok, akkor hiábavaló minden szó! Hallgassatok rám! Azt hiszem, szavaimban még nem csalatkoztatok. (Felkiáltások kórusban: Nem!) Tehát amikor azt mondom, hogy a kormány sem késlekedik, higgyétek el, hogy úgy is van! (Zajongás.) Bízom abban, és nektek is bízni kell abban, hogy a parlament alkotmányos úton elhárítja az akadályokat előrehaladásunk útjából.

Nem kell soká várni (Zaj.), amíg politikai életünk megújhodása ténnyé válik, s napirendre kerülnek azok a demokratikus reformok, amelyeket épülő szocialista hazánk érdekében megkövetelnek az események. Éljen a Párt! Éljen megújhodó Népköztársaságunk! Bízzunk abban, hogy e téren is, a fegyelem, a rend terén példát mutatunk kommunistákhoz, magyar hazafiakhoz méltóan!

Most pedig kérlek benneteket, hallgassatok szavamra! Rendben és fegyelmezetten vegyünk búcsút egymástól, bízva abban, hogy... (Zaj. Kórusban kiáltják: Most vagy soha!) Barátaim! Hallgassatok szavamra, amellyel benneteket, kedves barátaim, fegyelmezettségre hívlak fel. Nyugodtan bízva a jövőben, távozzatok. A legközelebbi viszontlátásig! (Éljenzés, majd zaj.) Barátaim! Csendet kérek. (Zaj és fütty. Tömegesen kiáltják: Nem ezt vártuk!) Ismételten csendet kérek. Szeretném megkérdezni, vajon ez a füttykoncert kinek szól? (Tömegesen kiáltják: Gerőnek!)

Bízzunk, barátaim! Töltsön el benneteket az a hit és bizalom a jövőben, amely engem is eltölt. Erre kérlek benneteket és a hidegvér, a józanság, a nyugalom megőrzésére, amelyre ma mindennél nagyobb szükségünk van. Búcsúzom ezzel tőletek! (Nagy taps.) Menjünk szépen haza! (A tömeg elénekli a Himnuszt.) Éljen a magyar ifjúság! Viszontlátásra!”