„Ha minden így megy tovább, hamarosan egyszerre két sötét történelmi korszakra fog emlékeztetni. Létrehozza saját, közpénzekből is megalapozott burzsoáziáját, nagybirtokossá teszi közeli barátait és vidéki hűbéreseit, a pénztőke hasznát visszaforgatja állandóan nyomuló politikai rendszerébe, és elkezd úgy viselkedni, mintha az egyház világi főgondnoka lenne. Egyfelől.
Másfelől pártközpontosítja a teljes közigazgatási masinériát, államosítja az iskolákat, azt érzékelteti, hogy mindenki ellenük van, aki nincs velük, és a politikai bosszú – mint valamikor a munkásököl – »oda sújt, ahova köll«. Jobbról, balról egyaránt vesz mintát, összegyúrja, formázza tetszése szerint. Nevezhetjük akár úgy is: nemzeti bolsevizmus.
Ha nem akarjuk, hogy a békemenetből békeharc, a szabadságharcból osztályharc legyen, ha nem akarjuk, hogy egy kurucos dac vagy egy népboldogító téveszme gyarmataként tekintsen ránk Európa és a nyugati világ, akkor először nem tőlük, hanem saját előítéleteinktől, averzióinktól kell megszabadulnunk, sérelmeink emlegetésétől, attól, hogy különállásunkat szokás szerint agyonmagyarázzuk.
Van másfél év az összefogásra.
Bárki bármit mond: nincs más esély.”