Viszont mit szólnánk ma ahhoz, ha a pár évvel korábban lenne, és Orbán Viktor aktuális miniszterelnök volt cége százmilliókat nyerne EU-s pályázatokból, ha iskolábájáráshoz akarnák kötni feltételként a családi pótlékot, ha 120 milliárdot akarnának elvonni az önkormányzatoktól, megszűntetnék a gázártámogatást, befagyasztanák a közszféra fizetését, háromról két évre csökkentenék a gyes/gyed hosszát, megszűntetnék a szocpolt, emelnék a nyugdíjkorhatárt, csökkentenék a fogyatékkal élő munkavállalók normatíváját? Ha csökkenne a foglalkoztatottsági ráta (még annak ellenére is, hogy a kormány közmunkaprogramot indított), ha az Alkotmánybíróság kéne többször elkaszálja a családipótlékkal és vagyonadóval kapcsolatos ötleteit? Hogy olyan dolgokat, mint Sukoró, a Wallis-Dataplex buli, vagy az utolsó kormányzati napon még havercégnek kiosztott 14 milliárd ne is részletezzük.
Bónusz kérdés, kinek az interjújából származik az alábbi részlet?
»A doktrína a következő. A társadalomnak kutya kötelessége szolidaritást vállalni azokkal, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy magukról gondoskodjanak. Ez a segélyezést jelenti, amiért cserébe azonban három dolgot el kell várni. Az első, hogy a társadalmi együttélés alapvető normáit tartsák be azok is, akik segélyből élnek. A második az, hogy ha a segélyből élő munkát kap, akkor köteles legyen elfogadni azt. A harmadik pedig, ha ő maga nem tud is kitörni a szegénységből és segélyre szorul, akkor legalább tegyen meg mindent azért, hogy a gyerekeinek több lehetőségük legyen. Ezt meg kell jeleníteni a támogatáspolitikában, de egy percig sem mondom azt, hogy nincs szükség a társadalmi szolidaritásra.
- Tervez olyan lépéseket, mint amilyenekről a cikkben írt?
- Már vannak ilyenek, csak még nem nagyon tudatosultak. Az Út a munkához programban, amelyet még az előző kormány indított el, nyolcvanezer olyan ember dolgozik most közmunkán, aki eddig segélyből élt. Ennek van másodlagos hatása is, mert kiderült, hogy sokan úgy vesznek fel segélyt, hogy közben illegálisan dolgoznak.«