„Azt már jó ideje lehetett tudni, hogy a jövő évi költségvetés futóhomokra épült. Hiába fogadta el ugyanis a parlament már júliusban a büdzsé fő számait, azok már akkor megalapozatlanok voltak, főként azért, mert a munkahelyvédelmi akcióterv fedezete hiányzott. Szeptemberre már a kormány számára is nyilvánvalóvá vált, hogy ha el akarja kerülni a Magyarország ellen folytatott túlzottdeficit-eljárás folytatását és a kohéziós források esetleges elvesztését, ahhoz nem lesznek elegendőek az addig bejelentett fiktív bevételek. Meg is kezdődött az intenzív munka a Nemzetgazdasági Minisztériumban a források megtalálására, és a közvélemény ráhangolása a várható lépésekre.
A Matolcsy György által pénteken ismertetett csomag továbbra is két elvárásnak igyekezett megfelelni egyszerre. Egyrészt demonstrálni akarta a piacok és a hitelezők felé, hogy a kormány komolyan veszi a fiskális fegyelmet, és a szükséges kiigazításhoz akár népszerűtlen intézkedéseket is bevállal. A lakosságot ugyanakkor azzal igyekezett megnyugtatni, hogy az új terhek döntő része nem rá hárul majd. Csakhogy a végeredmény várhatóan senkinek nem tetszik majd. (...)
Minden retorikai fogás és ellentmondás ellenére úgy tűnik, a kormány most ismét elmozdult az ortodox gazdasági receptek alkalmazása felé. Hogy ezt komolyan gondolja-e, és elég lesz-e a kilábaláshoz, még nem látható. Az viszont biztos, hogy a növekedési és finanszírozási áldozat jelentős része elkerülhető lett volna, ha eleve ezen az úton indul el. Akkor talán a mostani Matolcsy-csomagra sem lett volna szükség.”