Bajnai a szeren

„A nyugis kis Bajnai – mert végül is róla, az ő belépéséről lenne szó – nem próféta. Civilben leginkább adóhivatali tisztviselőnek, diszpécsernek néznénk. Nem próféta, mégis úgy vártuk, mint a messiást. A modern messiásokat – plebejus felfogásom szerint – a nép nevezi ki. És a küldetés enyhén szólva messianisztikus. A két lábon járó csődöt kell 2014-ben átvennie. Egy országot, amely az utóbbi ötven év legmélyebb válságpontján vergődik. Egy tört gerincű, kerekes székes demokráciát kell eltologatnia. Egy önbizalmát vesztő, depresszióba süppedő népet kell kormányoznia. És persze Orbán tébolyult grasszálását kell megállítania. Potomság.

Alkalmas-e Bajnai erre? És alkalmasak vagyunk-e mi – mire is? – a megmaradásra, a létezésre? Mert ennél kisebb tétje a politikának Magyarországon általában nem szokott lenni. De mi a létezés, a fennmaradás, a demokratikus reparáció ügye ahhoz képest, hogy egymás szagát sem állja az MSZP és az LMP? Lehet-e fontosabb ügy a mai Magyarországon annál, hogy milyen meredeken ível Mesterházy Attilánk karrierje? Szóval akadnak megoldandó gondok.”